Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán: Jöjj, kísérts meg, Áldott fényözön

Jöjj, kisérts meg hajnali, lombszagú táj. Harmat lepte meggyfavirágok alvó szirmait, hold fészkel az álmok ívén, csillagok ágán.

Kósza vágyak távoli asszonyára gondolok szerelmesen, és a rét tárt ölén már fénybe zihál a reggel, s lassul a lépte.

Bíbor és arany szövetű világból lobban át a Nap. Koszorúzza mindig tűzhaját vad, vágy teli kedvesének

Aranytükrök közt sétált az úton Lelkén elsimult üvegfelhők árnya Kezében szelíd dalt intett a pálca S szállt a dallam hogy a porba hulljon

Újra látom őt áldott fényözönben Porladó kottákból szent szivárvány ível szívemig s fekete membrán Súgja a dalt két évszázadnyi csöndben

Adassék belőle Élet - nyíljon Vadvirágfolyam azon a síron - Talán akad még ki helyét ismeri

Rágondolok ő rám emlékezett Megszorítok egy rég halott kezet Míg záporoznak ránk Isten könnyei

mirtusza: Május.

(Lintzenpoltz Simonra gondolok)

8

XI. évfolyam 5. szám — 2001. május