Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Helgoland, Ismerjük meg Adorján deákot is
- Valami istentelen pogány azt hazudta mocskos szájával a gyaurok fejedelmének, hogy te, bölcs és vitéz Kaszim basa nehéz nyavalyába estél, egész testedet verejték lepi és olyan gyönge vagy a forró láztól, hogy elfúj a szél. Ez az egyik levél. A másik levélben a gyaurok fejedelme gyógyulást kíván neked, bölcs és vitéz Kaszim basa, és hőn óhajtja, hogy Allah szabadítson meg minden nyavalyától- Hát beteg vagyok én? - horkant fel a basa.- Egészséges vagy és erős, ó Kaszim!- Az egészséget megadja nekem Allah anélkül, hogy az alávaló gyaur fejedelem kívánná. Ezeket az ostoba irkafirkákat pedig vesd a tűzbe. Látni sem akarom. Adorján deák olyan gyorsan teljesítette a parancsot, hogy a két ujját is odaégette. Ő se akarta látni a leveleket, ami igencsak érthető. Hanem megírta az egrieknek, hogy több hírt nem küld nekik, mivel majdnem halált hoztak a fejére. Kevéssé ismert annak a kilenc évtizednek a története is, ameddig az ozmán hatalom megfészkelte magát az egri várban. Tudjuk, hogy a törökök újjáépítették Hemleket építész tervei szerint a várat és a városfalat, ismerjük Valide szultána fürdőjét, a moshékat és mecseteket, de kevés került nyilvánosságra abból az „apró történelemből”, ami közelebb hozza három és fél évszázad életét és embereit. Az íródeákok munkáját kell dicsérnünk, akik a török szóvirágokat ékes magyar nyelvre írták át, s az életnek sokféle megnyilvánulását jegyezték fel. Ilyen leveleket százszám, ezerszám őriz a bécsi levéltár. Ebben a levéltári anyagban található egy másik levél, amelyből kitűnik, hogy az egri iparosok jó híre messze földön ismeretes volt már negyedfél századdal ezelőtt is. Musztafa konstantinápolyi nagyúr ebben a levélben arra kéri Ibrahim egri basát, szerezzen neki magyar ifjút asztalosmunkára, aki kocsit tud csinálni és faliszekrényt a bejáró mellé, vagy a hárembe... Nagy jótétemény lenne, ha kapna ilyet, még nagyobb, ha mindjárt szerszámokkal jönne a magyar rabszolga. (Mert ne felejtsük el, rabszolgák voltak abban az időben az egri iparosok.) Külön is kéri az egri basát, küldjön minél több mesterember-rabot az ő szolgálatára. A nagyúr ezenkívül még további kívánságokat is ír. Küldjön Ibrahim basa az asztaloslegényen kívül egy „szívecske-fülemülécskét”, gyors lábút, mint a beduin lányok, de ha az ilyet a basa megtartja magának, akkor egy tiszta fiatalembert, aki „mossa kezét és arcát”, akiből ő „szoba-fulemülécskét” fog nevelni, hogy ha barátai, vendégei jönnek, kávécskát és szörbetecskét szolgáljon fel, s akit ő még taníttatni is fog. „Ilyen fiatalemberek azon a magyar végvidéken most mérsékelt áron kaphatók” - fejezi be levelét a konstantinápolyi nagyúr. Bizony ennek a levélnek sokféle gyanús mellékíze van, és sejthető belőle, mi mindenre használták fel szegény fiatal magyar rabokat a keleti fényűzés és züllöttség fővárosában. És erre még azt a közhelyet sem lehet mondani, hogy rég volt, igaz se volt talán. 6 XI. évfolyam 5. szám — 2001. május
