Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Balogh László, a teremtett rend festője
motívuma hanem bennük az Ember. Művészete föltárja a létezés anatómiájában a formák rokonságát. Pontosak színarányai, nem nélkülözik, de túllépnek az ábrázoláson. Élete a kép, csak a kép. Boldog ember, boldog festő Szabó János, mert az élet drámáját hitelesen szerkeszti, módosítja, alakítja megnyugvássá művészetével. (j^a/o^Á JQávxJáj a, for&mfett iwndfaltodé Ő a szentendrei festészet konstruktív irányának egyik meghatározó egyénisége, Barcsay Jenő tanítványa, utóda, szellemi örököse. Eszményeit ott folytatja, ahol a Mester abbahagyta. Most a tanítvány a Mester, annál is inkább, mivel mindketten a látványból indultak ki - mindkettejüknek a szentendrei labirintus lett az önmagukhoz vezetett nyomjel -, közösen találtak rá az oly rokon kincsekre. Balogh László művészete tiszta hangzás, világos és áttekinthető formavezetés jellemzi - összetett rend. A színátmenetek finomsága is törvénye lett, a megálmodott alakzatok végérvényessége. Művészete ne szellemiségének mértani égitestje. Ritmusok, hajlások organikus játéka keletkezik képei felületén. A barna és piros válik a fekete családtagjává, máskor a szürke a főszereplő. Szomszédos, máskor ellentétes színek lépnek egymással szövetségre, s az lesz pazar pompája, ahogy a fekete ívből szürke, lilás tömbök nyúlványaiból megszületik győztesen a fehér. A rend az ő ünnepe, a rend az ő diadala, Balogh László ábrái: Létjelek. A ringás belső táj, idézet a lélek évszakaiból. Balogh László legfőbb törvénye, s ez egyénisége: száműzi a fölösleget. Ez az ő számára fönntartott laudáció, mely oly sokak között csak őt illeti, a rajzi tisztaság, a szerkezet világosságnak dicsérete. Minden egyensúlyban van, szín, forma, szerkezet, s ez maga a harmónia, a nyugalom feszültsége. Azt vizsgálja, hogyan keletkezik, hogyan születik maga a forma, mely létezése pillanatától, melynek ő az alkotója, megfellebbezhetetlen. Teremtett világ a művészete - értelmezi az emberpárt, az elmúlást, ünneplőket, egy betűt akár - szelet naplementét, torlódó, de mindig rendezett alakzattal. A Duna is megjelenik, szentendrei udvar, tűzfalak, fények és árnyékok, az élet színes ritmusa, de soha nem magányosan, mindig a létezés családtagjaként. Művészetével egybevágó élete - érzelmeit és fölismeréseit is hordozzák ábrái. A ház, melyben lakik, s melyet együtt tervezett Kuba Gellért építésszel, tagolásainak fenséges ritmusával a saját rejtélyes önarcképének is nevezhetjük. Le Corbusier és Mondrian festészetének szellemiségét Balogh László műtermes családi háza (épült 1965-ben) Új Hevesi Napló 75
