Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A tömeg
Nézzük az embertömeg specifikumait. Hány főből állhat a tömeg? Állhat kettőből is, meg százezerből is. A sok ember nem azonos a tömeggel. Tömeg az olyan emberek csoportja, ahol nincs jelen a lélek, nincs szellem, nincs lelkiismeret, nincs felelősség és nincsenek elvek. Csak hangadó van, és az őt követő hangzavar. A tömegben feloldódnak a személyiségek, a pszichikum pszichózissá alakul át. A tömeg a világ legkönnyebben befolyásolható komponense, bármire, de annak az ellenkezőjére is könnyen rávehető. Könnyűszerrel meggyőzhető, és fölöttébb kiszámíthatatlan. Önálló gondolkodásra képtelen, mozgása tehetetlen, mely kényszerpályán valósul meg. Megismerésre nem törekszik, csak a belső zabolátlan hullámmozgásával van elfoglalva. Ha két emberre jellemzőek az előbb leírtak, akkor már mint tömegről beszélhetünk. Ugyanakkor nincs tömeg egy hangversenyen, ahol a közönség ütemesen tapsol, nincs tömeg egy sportszerű labdarúgó mérkőzésen, vagy egy olimpiai megnyitón. Ezeken, és az ehhez hasonló helyeken csak sok ember van, mert valami emberi dolog, minőségi alakulás, teremtő jellegű formálódás, lelki és szellemi szférát érintő történések mennek végbe. A tömeg megjelenésének két legáltalánosabb területe a politika és a vallási szféra. Szerepe meglehetősen sajátos, ugyanis eszközként, plasztikusabban kifejezve nehezékként használja mind a két terület. Minden társadalmi formátumhoz tartozik egy kisebb-nagyobb tömeg formátum, mivel a társadalom minden főszereplője tömegtámogatásra próbál szert tenni. Még akkor is, ha tudják, a tömeg csak egy passzív súly. Olyasféle, mint a tolató mozdony által útjára bocsátott vagon, mely tehetetlenül robog a (kényszerjpályán. Tolató mozdony, azaz vezető és irányító nélkül a tömeg egy statikus megtestesült tehetetlenség. Igényli, hogy vezessék, irányítsák, mozgassák, fanatizálják. A pszichológia tudománya ezt a „vezérürü” elvként emlegeti annak mintájára, hogy a nyáj feltétel és kritika nélkül követi a vezéralakot. Ugyan kell-e utalni a történelem „vezéralakjaira” (Hitler, Sztálin, stb.), akik a legnagyobb képtelenségekbe és irrealitásokba is könnyen belevezették a széles néptömegeket. A formális logika azt diktálná, hogy ahol több ember összegyűlik, ott az értelmi képességek összeadódnak, és érvényesül a kollektív bölcsesség. Nos, a valóságban éppen az ellenkezője történik, az individuumként értelmesnek és okosnak tartott emberek egymást kioltják, és a kollektív butaságban találják magukat. Úgy gondolom, a parlament képviselő tagjai kevés kivételtől eltekintve iskolázott, művelt, felelős, okos emberek. Mégis egy-egy parlamenti ülés hol egy cirkuszi bohócszámra, hol egy útszéli alpári adok-kapok-ra emlékeztet. Az ember, mint egyszeri és egyedi, fogalmilag kizárt, hogy egyben tömeg is legyen. Pontosabban kizárt volt, míg a klónozással karnyújtásnyira közeledett az individuum sokszorosításának a lehetősége. Mint mindennek, ennek is vannak fény- és árnyoldalai. Azt mondják hozzáértő tudósok, hogy a klónozás sok száz rettegett halálos betegség gyógyítását eredményezheti. Ugyanakkor potenciális veszélybe került az egyedi és az egyszeri élet. Ma még nem tudjuk, a klónozás az emberi élet áldása lesz-e, avagy a világ eldologiasításának és tömegesítésének egyik szörnyű állomása. Az esszéíró is csak egy kiszolgáltatott egyén, és csak reméli - mint mindenki -, hogy gyermekeink is még az egyszeri és egyedi életüknek örülhetnek! Azt hiszem, az a kívánatos, hogy ahol lehet, kerüljük a tömeget, s adjunk esélyt az egyszerinek, az egyedinek és a minőségnek, hadd győzzék le a sokaságot és a mennyiséget. 66 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
