Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése VI.
követően a négy Agria-nyárról tette közzé gondolatait: „Négy esztendő emlékeit rendszerezni egy színésznek kétféleképpen lehet; személyes benyomásai alapján, vagy szakmai jártassága és tudása alapján. Mindkét megvilágításban életem legszínesebb és tanulságosabb nyaranként él bennem a négy Agria nyár... ... Úgy éreztük magunkat négy nyáron át, mintha valami — a színházi világtól távoleső - oázisban élnénk, ahol az általános színházi pangás ellenére pezsgő, jókedvű és hatalmas közönségsikerre jutó színházi esték születtek. Előadásról előadásra a zsúfolásig telt, pótszékekkel megtűzdelt nézőtéren, egriek, turisták, várfalon kuporgó vagy földön ülő, pokrócba csavarozott diákok felszabadult, szárnyaló nevetése és tapsa ajándék volt nekünk, színészeknek is. Nem tudtam, de éreztem, hogy amikor 1975 júliusában reneszánsz diákruhában a Köszöntő szavaival léptem az egriek elé, nemcsak a kezemben tartott fáklya lobogott... a fáklyafény másfelé is világított. A magyar történelmi múltba, ahonnan szorgos, színháztörténeti és irodalmi kutatómunka bányászta ki és fedezte fel a még soha nem játszott, vagy rég elfeledett magyar színm űveket. Egyetlen szabadtéri magyar színpadnak sem sikerült még eddig négy éven keresztül ősbemutatókat tartani a régi magyar irodalomból. Mennyivel könnyebb lett volna a nyári színpadhoz még nem szokott közönséget olcsón szórakoztató darabbal becsalogatni. De vállaltuk a kockázatot, és a színészcsapat nyert! Ez színháztörténeti érdeme az eddigi Agriának! A fel-fellobogó fáklyafény bevilágított az egriek szívébe. Megérezték, hogy a Pestről jött színészek is más hangon szólnak ezen a színpadon. Megérezték, hogy egy egészséges, feltörekvő, megújuló szellemiségnek lehetnek tanúi estéről-estére... Négy év nyarán álltam az egriek előtt. Az első évben, az András kovács királysága alatt azt éreztem, ebben az egyedülálló környezetben létrejött valami csoda. Emlékszem Bessenyei Ferenc tréfás mondására: »A török 150 évig élt itt a falak közt. Reméljük, bennünket sem vernek ki hamarabb az egriek...« Így hittük, és így játszottunk. A második évben Heltai Gáspár személyében az egriek elé az 1500-as évek vége felé ismert Szenvelgő szerelmesek (Bencze Ilona, Maros Gábor) A Lantos jelmeze javítandó (Romhányi László, Dózsa László) 40 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
