Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése III.
Balassi a magyar Villon, de költészete egészen más utakon jár. Balassi a magyar Tasso, de drámai müvének ténylegesen semmi köze nincs a pásztorjáték műfajához. A Komédia egyedülálló a világ drámairodalmában. Nincs párja. Semmihez, senkihez nem hasonlítható. Balassi Bálint a magyar nyelv nagymestere, csak Arany Jánoshoz mérhető nagyság. Heltai Gáspárnál már megtanultuk a legnehezebb leckét, hogy szövegeit tilos „modernizálni”, mert a hétköznapi beszéd szürkesége a veretes szöveg gyémántfüzéreinek csillogását csonkítják meg. Shakespeare attól fantasztikus és időtálló zseni, hogy megteremti azt a színpadi nyelvet, amely a lélek tudatalatti tartományaival kommunikál. Heltai nyelv-szerkezetét is „be kellett tanulni”, és ha természetes egyszerűséggel szólaltattuk meg, különleges élményerejűvé vált a Magyar Dekameron nyelv- és gondolatvilága... Balassi Bálint, a magyar nyelv géniusza - miként egy vers megalkotásakor - a Komédia minden szavát szintén megkomponálja. Ha a versmondásban szentségtörés csak egy szó, egy betű elferdítése, akkor a Komédiát sem szabad szókincsében megcsonkítani... (38. kép) A Prológus fontos színháztörténeti adalék a régi magyar dráma mellett... „én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meg lehetne ez, az mi egyéb nyelven meglehet...” Akadémikusi megfogalmazásban: ez a drámaírói öntudat első megfogalmazása... Természetesen a Prológusnak a színpadunkon el kell hangoznia. Megvan a kezdés, de a folytatás már igazi színházi „lecke”. Balassi ugyanis ügyetlenül indítja a darabját: Credulus expozícióként barátjának, Licidának meséli el tíz évvel ezelőtti tragédiáját, amikor is egy Monthán nevű álnok barát megmérgezte kedvesét, Angelicát. Vontatott, érdektelen, unalmas jelenet. Licida dramaturgiailag fölösleges szereplő, de amit mond, az fontos. Kézenfekvő megoldást maga Balassi kínál. „Ez Comedia miről vagyon, annak a summája” című Írásával. Ezt a summát a Bánffy-Prológus elmondja, így az expozíciós jeleneteket kevés szöveggel és filmszerűen lehet megeleveníteni. A néző 38. Öltöztetéses főpróbán az egri várban. Dienes (Bánffy György), Júlia (Bencze Ilona) és Romhányi László rendező. Új Hevesi Napló 27 39. Angelica halála. (Szűr Mari, Bencze Ilona, Koncz Gábor)
