Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A férfi, aki alumíniumot tudott hegeszteni
megesküdött a hegesztőpisztolyára, hogy megszerzi magának, ha addig él is... Az egyik lakatossal heccelődtek a lányok. Úgy tűnt, ismerik egymást.- Te, Bandi, kik ezek a viháncoló csajok? - kérdezte, miután elvonultak.- A formakészítő műhely takarítói. Belevalók. Összehozzalak valamelyikkel? Ugyan... Van nekem olyan csajom, hogy ezek a nyomába se léphetnek... - mondta színlelt közömbösséggel. - Még annál a szőkénél is különb.- A Veránál? Az nagyon rátarti. Még tánc közben se hagyj tapizni magát. így tudta meg a lány nevét. A többi már ment, mint a karikacsapás. Műszak után megvárta a kapu előtt, aztán egy kis etyepetye a buszmegállóig. Kiderült, hogy ő meg a leányszállón lakik. Elkísérte. Másnap este már együtt mentek moziba. Szombat este diszkó, vasárnap séta a folyóparton. Már majdnem sikerült. Úgy remegett a karjában, mint a miskolci kocsonya. Csókolt, ölelt, majd megette... Aztán egyszer csak fölugrott, s olyan hideg lett, mint a márvány.- Mi van, megbolondultál? - kapta el a karját. — Csak nem vagy szűz?- Nem, nem azért - mondta a lány lesütött szemmel. - Veled másképp akarom. Tudod, úgy egészen. Ágyban, meg minden... Hát nem volt könnyű, de összehozták. Az egyik szakinak volt egy kis bungalója a folyóparton. Odaadta a kulcsot.- Csak nehogy a függönybe töröljétek! - mondta nevetve. Nem is volt az ablakon függöny... Hanem ez a Vera tényleg nagyon kitett magáért azzal a hosszú, dús hajával. Egyre csak azt ismételgette, hogy ő így még soha. Balogh Pista meg úgy érezte, hogy ő ugyan már megfordult egy-két leány szoknyája alatt, na de ilyet... A következő héten mindketten szabadságot vettek ki, és újra elkérték a kulcsot. Két hónap múlva meg bejelentették, hogy összeházasodnak. Kinek? Hát az üzemvezetőnek.- Aztán hol fogtok lakni? - kérdezte Puskás, miközben a pocakján összefont ujjaival malmozott.- Keresünk valami albérletet, aztán majdcsak lesz valahogy...- Nem addig a’, édes fiam - derült föl az üzemvezető arca. - Mindketten KISZ- tagok vagytok?- Azok hát, Puskás elvtárs.- No, akkor idefigyelj, Pista fiam! Akkora KISZ-esküvőt rendezünk nektek a vállalati kultúrotthonban, hogy az egész város megnyalja utána mind a tíz ujját. - S már előre élvezte, hogyan üti meg a guta a városi párttitkárt, hogy nem az ő beszámolójában szerepel a két vidékről felszármazott munkás fiatal szocialista esküvőjének megszervezése. - Sőt! Tudod, mit? Fél év múlva adják át a gyári lakótelep legújabb lakásait. A mi üzemünk, mármint az üzemi pártbizottság, három kétszobásra, meg két másfélszobásra kapott vevőkijelölési jogot. Az egyik másfélszobás a tiétek lesz. Csak vállalni kell érte két gyereket.- Azt összehozzuk, Puskás elvtárs, bízza csak ránk!- No, akkor ez rendben is van - dörzsölgette össze elégedetten a kezét az üzemvezető. - Az esküvő a mi gondunk, a lakásra meg gyűjtsétek a beugrót! Nagy rumli volt az esküvőn. Vörös zászló, párttitkár, meg díszvendég a főfelügyelőtől. Több volt a szónok, mint egy pártaktívaülésen. Éjfélre lett vége a vacsorának. Mindent kétszer kellett melegíteni, mert a sok duma miatt minden kihűlt. Akkor aztán a fiatalok elkezdtek táncolni, a górék meg nekiláttak a ládaszámra sorakozó sörnek, bornak, pálinkának. Nem is maradt reggelre egy csöpp se belőle. A vécé takarítására kirendelt társadalmi munkások meg úgy szentségeitek, mint az urasági Új Hevesi Napló 21
