Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)

2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Bogár Imre: 1997 karácsonyán

rám, a böjtölőre szemen szedett gúnnyal:

„Ez önmaga őre? Hogy találhat ez a csontváz

vajon követőre?”

Átböjtöltem, Uram

e kurva évadot, gödrében szememnek

sós, bűzös lé lakott mindig. Rossz kutyává lettem,

megaláztak,

táncoló szívemre

köptek.

Köptek hármat.

Uram, átböjtöltem!

Most már zabálhatnék

fogatlan pofámat nyomva a fazékba,

hangosan csámcsogva,

mint egy éhes jószág,

hálásan pislogva:

valóság a jóság.

Haj,

sehogyse menne már!

Fájna belem belé, öklendés rángatna

függönyt szemem elé, nyelőkémből bomlott

ízek maradéka

párállna föl, s ájultan puffannék

a koszos fazékra.

Új Hevesi Napló

15