Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Biegelbauer Pál: Testamentum
Cfyierje/ZraMew -siPd/ „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz? (Jn 14,9) Elmegyek megkaptam a jelet s ha le tudsz mondani rólam örökre - tudod a tied leszek Míg ha nem - ezt is tudod nem szabad csak rabod maradok Már látom Együttlétünk nem valóság csupán csak álom Mi nem így kőbezárva falakon belül A mi terünk a benső tágassága mindenen túl és felül Minket nem az öl melege kucorgó kis állat Nem is a lét fáradtsága űzött egymásnak Mi nem ölelő két magány Mi túlléptünk a mélyek tört szárnyú magasán Mi élünk sokszor halottak Az élők holtak a holtak élők maradnak Elmegyek úgy hogy maradok veled napfényben szélben mosolyban ölelésben mindig ott leszek Nem mint fáradt kegyetlen kísértet 8 XI. évfolyam 4. szám — 2001. április
/
