Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Micsoda különbség II.
És ez kihatással van a zenével mindennap valamilyen formában találkozó fiatal nemzedék karakterére. Ebből messzemenő következtetéseket vonhatunk le. Mégpedig azt, hogy ez a zene már az egysíkú, a falanszter társadalom előhírnöke, szálláscsinálója. írtam már az Új Hevesi Napló hasábjain arról, hogy a régen használatban lévő és világszerte elfogadott KÖZÉP-EURÓPA helyett a rendszerváltozás óta egyes titokzatos körök ránk erőszakolnak egy új geológiai fogalmat: Magyarország KÖZÉP-KELET- Európában van. Mostanában hallgatom a rádiót, nézem a televíziót és égnek áll a hajam. Nem hiszek a füleimnek. Azt mondják ugyanis, hogy KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN vagyunk. Gyanítom, hogy ez igencsak politikai geológia. Édesapámmal beszélgettem egyszer. Ráterelődött a szó a generációkra. Elmondtuk mindketten a magunk érveit, meglátásait.- Változás mindig volt, van és lesz. Minden téren. Ilyen az élet - így édesapám. - Nem is kellett ehhez technikai fejlődés, de az tény, hogy hozzájárult. Azzal, hogy Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, több ezer ember kezdett el olvasni. Gyorsabban terjedtek el különböző nézetek, elvek, gyorsabban váltak ismeretessé felfedezések. A rádió, televízió pedig alaposan felgyorsította ezt a folyamatot. De azt megmondom neked, fiam, hogy soha olyan generációs törés nem volt, mint amilyen a ti és az én generációm között végbement.- Milyen téren? - kérdeztem. - Világnézeti, vallási vagy erkölcsi téren?- Igen. Ezekben mindegyikben. De a legnagyobb baj nem itt van, hanem abban, hogy gyengül a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat. Istenem, milyen világosan látta ezt édesapám már a 70-es években! Talán még egy apróságot mondanék. 1951. Gyöngyös. Akkor játszottunk a Suha fiúkkal a Kioszk étteremben. Feri meg én voltunk legényemberek. Ebéd után rendszerint beültünk a Fő téren lévő Tőzsér cukrászdába. Lemezjátszó is volt a belső teremben. Letelepedtünk. Nagy örömmel fedeztük fel, hogy a hanglemezek között megvan az utolsó Liszt-növendék, Emil Sauer előadásában Chopin Fantasie impromptu-je. Szinte vég nélkül hallgattuk. Csodálom, hogy Tőzsér úr ki nem tessékelt a cukrászdából. Itt, ebben a semmiségben is ott van a világválasztó apróság. Abban az időben egy vidéki cukrászdának a könnyűzenei slágerek mellett voltak klasszikus hanglemezei is. És lehetett hallgatni ezeket. Miért? Mert volt rá igény. Mi az, ami ma elszomorít? Ahogy végiggondolom, végignézem az emberiség történelmét, azt látom, hogy a nagy technikai fejlődés ellenére megmaradtak az emberiség alapvető szenvedései:- legyűrtünk egy betegséget, jött helyette másik- nagy harcot indítottunk a szegénység ellen, de a szegény emberek milliói ma is megvannak- világbékét hirdettünk, de háború dúl szerte a világban. Ezekben nincs különbség! wm Vö? m / V érni 8 ‘v 68 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
