Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Reggeli
- Ne idegesíts, kislányom, ezt mondod, és kész! Megértetted?- Igen, anyu, de fáj a gyomrom. Éhes vagyok...- Én is éhes vagyok, azért kell sietnünk.- És anyu, milyen az a Nagy Gyár? Az ott van, ahol az én óvodám?- Igen, ott van az óvodád mellett. A volt óvodád mellett - fűzte tovább magában a gondolatot. - A gyári óvodába járt a gyerek, amíg volt gyár, volt óvoda, és neki is volt munkahelye. Ma már egyik sincs. Az öreg szakik mesélték, hogy a hetvenes évek elején még majd’ negyvenezer ember dolgozott a Nagy Gyárban. A munkásoknak építették föl ezt a hatalmas lakótelepet. Ronda betonkasznik, de mégis csak lakás. Amikor összekerültek a Pistával, ők is kaptak egyet a gyártól. Másfél szobás szövetkezetit. A családból összekunyerálták a beugrót, aztán szépen törlesztgették a részleteket. Még bútort is tudtak bele venni részletre. Igaz, a Pista állandóan túlórázott, meg ő is igyekezett megfogni a pénzt, de volt értelme. Mondogatták a gyárban, hogy a góré elvtársak mennyit lopnak, csalnak, hazudnak, de hát a fenét érdekelte. No meg ha érdekelte is, mit tehetett? A férje is hőbörgött, aztán mire ment vele? Fölhívatták a pártbizottságra, kapott egy fegyelmit, meg fél évre tíz százalékos fizetéscsökkentést. Erre aztán befogták a pofájukat. De azért volt egy olyan eset is, hogy a gyár előtt álló Lenin-szobor kezébe nyomták a zsíros kenyeret. Utána hetekig szaladgáltak a rendőrök, meg a civil nyomozók a gyárban, de nem találták meg a tetteseket. A fél ország rajtuk röhögött. Aztán jött ez a fene nagy rendszerváltás, és kiderült, hogy a górék voltak a legnagyobb ellenzékiek. A párttitkár elvtárs káefté igazgató úr lett, és aki véletlenül elvtársnak merte szólítani, másnap kirúgták a gyárból. Aztán szinte mindenkit kirúgtak a gyárból. Csináltak belőle valami százötven káeftét, mert a góréknak kellett a zsíros állás, a melósokból meg alig maradt háromezer. Először a férjét rúgták ki. Szaladgált a szerencsétlen egyik gyártól a másikig, de sehol se kellett hegesztő. Aztán jöttek a munkanélküli haverok, a pia... Kétszer jól megverte részegen. Józanul biztosan nem tett volna ilyet. Harmadszorra kidobta a lakásukból. A bíróság neki ítélte a lakást, meg a gyereket is. Gyerektartást persze nem kap, mert miből? Perelhetné a Pistát, de hát se bejelentett lakása, se jövedelme... Egyszer látta tökrészegen ülni egy pádon. Nyáron nagy kabátban... Tiszta toprongy lett az az ember. Pedig micsoda fess legény volt, és a legjobb hegesztő az üzemben...- Anyu, soká jön még a busz? Nagyon éhes vagyok...- Pszt!... Csendesebben, kislányom, a bácsik meg a nénik nem kíváncsiak rá!- De anyu! Mire kíváncsiak a bácsik meg a nénik? Megmutassam nekik, hogy elszakadt a szandálom, meg a bugyim is lyukas? A megállóban várakozók egymásra néztek, és arrébb húzódtak.- Látod, hogy nem érdekli őket...- Ahol tegnap voltunk, abban a nagy házban, te mondtad, hogy mutassam meg a néninek...- Az egészen más volt, kislányom. Azt hittem, ott adnak néhány forint segélyt. De te ezt még szerencsére nem érted. Ne is értsd meg soha!- Az óvodában mindig volt reggelink. Most miért nincs reggelink, anyu?- Nincs, hát nincs! Ne kérdezz mindig ilyen sületlenségeket! Maradj kicsit csendben! Az óvoda... Azt is megszüntették. Pénteken még volt, hétfőn már nem. Hová vigye a gyereket, mihez kezdjen vele? Azt mondták, van a telep végén egy magánóvoda, ott beveszik. Elment, megnézte. Havi tizenkétezer forint. Ő akkor tizennyolcezret keresett a gyárban. Ebből tíz a rezsi. Aztán hol az egyik szomszéd vigyázott rá, hol a másik. No, nem sokáig, mert egy hónap múlva neki is felmondtak. Bement a munkaközvetítőbe. Szakmája 28 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
