Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán: Éden
Már minden színt magadra vettél ám mégsem a szivárvány minden színében tündökölsz. Rádnézve borzadok: csupán egy anti-hős lehetsz, ki rongy korodnak hü tükreként tükröződsz? Leszáll az éj, de rajtad úgy rikít a céda fény- bensődnek minden rejtett zeg-zugán köpködve szét vélt szépségeit, s a lény szégyenkezhetne már önmagán, ha lenne szégyene. Helyette lóri locska száz szavát sodorja szerte céda szél. Megannyi árnyalatán ámulva néz a szem. A létezésnek torzult pillanatát remegve-futva hagyná el, de nem lehet. Betelt a perc: a sárga, zöld, vörös és minden létező hitvány szín rádüvölt. Ennyi a lét-keret. Ilyen a lopva érkező rongy alak: ma feketén vonul, bár tegnap vörösben, zöldben ékeskedett. Ha megtanítják, talán valamicskét megtanul, de másodperc alatt felejti. Nevéről rég lehullt az ékezet. És bármely szín legyen divatban, ő abban vonul misére, bálba, szajha élvezetre, lopva, nézd: világ papagája locsogva szárnyait teríti, s élvezi,- bár lénye mindig borzadásra készt ordító színeit bárkinek szemébe villantja, s önmagát élteti. Mindig a Mindent akartad: juss csak hozzá, elméd megbomlik; szánakozhatnak rajtad. Ki sem vigyáz a tiltott gyümölcsre. Feléje babrálsz, nem inai angyal, hogy űzzön és lelked meggyötörje. Hatalmasabb, bölcsebb úr a Gazda: génjeidbe programozta vígan angyalságod. Pallost hívsz magadra. Új Hevesi Napló 17
