Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bakacsi Ernő: A borosgazda
takácsi Grnő A borossAzöA Az ámyék-szalai pincesor egyik pincéjének előterében - a gádorban — hárman iszogattak. A napi munkában elfáradtak, leizzadtak. Nem akartak meghűlni, így az előtérben telepedtek le. Az öreg, tömzsi, ritkuló hajú, őszes bajszú parasztember volt. A másik kettő a veje. Bandi - a házigazda - harmincéves, sötéthajú, borotvált képű, hosszú fickó. Jani, a sógora két évvel idősebb, szőke, alacsonyabb ember. Az öreg egy felfordított kármentőn ült. Jani a szőlőprés öntöttvas kávájára terítette a kabátját és arra ült. A gazda egy elfektetett puttony alsó felén helyezkedett el, de ez hosszú lábai miatt kényelmetlen volt, így leginkább a falnak támaszkodva álldogált. Bandi tíz hold földön gazdálkodott, ebből két hold szőlő volt. Termő. Jani kevesebbel bírt, neki nem is volt szőlője. Ő kertészkedett. Zöldséget termelt. A felesége ezt árulta az egri piacon, kofáskodott. Beszélgettek.- Jó borod van, fiam - szólt az öreg. Tiszta, egészséges, jó illatú.- Pedig ez csak vegyesfehér. Ezt kóstolja meg, Apuka! - és megemelte az üveglopót, a fény felé fordítva, hogy jobban lehessen látni a gyöngyöző, aranysárga nedűt.- Ez tiszta olaszrizling, már kétszer lefejtettem. Aztán - úgy pincemester módra - spriccelt a poharakba. Az öreg rázogatta a pohárban a bort, aztán szagolgatta, élvezte az illatot. Csettintett a nyelvével. Ez igen! Jól érződik rajta a fajtajelleg.- Csak az a baj, hogy sok van még belőle — így Bandi. Persze, nem az a baj, hogy sok van belőle, hanem hogy nem tudom eladni, nincs ára.- Mennyi van még? - így a sógor.- Van még vagy negyven hektó.- A Borforgalminak se kell, próbáltad már? - kérdi az öreg.- A múlt héten vittem be mintát. Megfokolták, megkóstolták, aztán közölték, hogy a fehérért hét, a vörösért meg nyolc forintot fizetnek. Ennyiért nem adom. Mi a fenét csináljak, nincs ára. Pedig kellene a pénz. Jövő tavasszal pedig még telepíteni akarok egy holdat. Az oltványokat már le is előlegeztem egy abasári embernél. Ősszel forgatni kell, meg másra is kell a pénz. A hordóknak is ki kellene ürülni, hiszen jön az új termés, és hál’Istennek jó termés ígérkezik az idén is. Attól meg még messze vagyok - ahogy kellene lenni —, hogy egy termés a pincében, egy a tőkén és egy a bankban.- Majd csak eléred, azért jól boldogultok, fiam - szólt az öreg. Aztán milyen fajtát akarsz ültetni?- Leánykát meg kékfrankost - jött a válasz.- Ezek jó fajták - bólintott az öreg.- Minek telepítesz, ha a bort nem tudod eladni? - kérdi a sógor.- Előre kell gondolkodni. Bízom benne, hogy lesz ára is, hogy kell majd a bor is. Most, hogy megszűnt a beadás, hátha jobb világ jön a parasztra is. Csak lesz fellendülés. Kereslet a jó borra.- Lesz a fenét, műrostos lesz már minden, még a bor is - viccelődött a sógor. Már mindent hamisítanak, meg utánoznak. Azt hallottam, hogy a bort legújabban kukoricából készítik.- Olyan is lesz az! - jött Bandi válasza. Én azt mondom, hogy jó bort csak jó szőlőből lehet készíteni, az pedig tőkén terem. 32 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
