Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Eltékozolt évek
- Lehet... - hagyta ráP. - Tudod...- Semmit se tudok, de roppant kíváncsivá teszel. Mindent tudni akarok! Hanem azért meg kell állapítanom, hogy roppant udvariatlan pasas vagy. Elnézed, hogy egy hölgy itt ácsorogjon az asztalod mellett...- Bocsáss meg, Olga, de éppen indulni készültem, amikor jöttél. Ne haragudj, mennem kell...- Szó se lehet róla, barátocskám! Tőlem nem lehet csak úgy megszökni! — Ezzel fogta magát és letelepedett P. mellé. - Engem is várnak, de majd megvárnak. Tudod, most egy politikus a barátom. A múlt héten Párizsban voltunk. Akadt ott némi hivatalos dolga, én meg szétnéztem a városban. Vettem néhány cuccot, beugrottunk az operába, miegymás. Tetszik ez a kis gönc rajtam?- Nagyon csinos vagy... És a lányok?- Anyámnál laknak, hisz tudod. Engem nagyon lefoglal ez a pártszervezés, alig vagyok itthon. Ezek az állandó vidéki nagygyűlések, aztán meg a külföldi utak... Fárasztó, no, fárasztó, de végre azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna.- És Karcsi, a férjed?- Férjem? - kapta föl a fejét megrökönyödve, hogy csilingelni kezdtek a hatalmas aranyfülbevalói. - azt a nímandot nevezed férjemnek? A nevét se ejtsd ki előttem, mert harapok! Most éppen adócsalásért ül Vácott. Becsapott, átvert, megérdemli a sorsát. Nem mondom, jórészt én segítettem, hogy odakerüljön, de ennyi elégtétel nekem is jár. A legszebb éveket rabolta el az életemből. De mesélj már, hogyan lettél vállalkozó?- Nincs mit mesélnem - vonta meg a vállát P. - Hanem az meglep, hogy te pártszervező lettél. Gondolom, a kormánypártnál...- Naná, drágám! Mit kezdhetnék én valamiféle csóró ellenzéki társasággal? Amikor megismerkedtem Tiborral, éreztem, hogy ez az én világom. Mihelyt győztek a választásokon, azonnal be is léptem a pártba. Ez egy igazi férfi! Olyan éles az esze, mint a borotva. Magunk között csak doktor Észnek nevezzük, mert természetesen jogi doktor. Te, ez már három törvényjavaslatot dolgozott ki egyedül! Jó, én is segítettem neki, de hát ez magától értetődő dolog. Fúrják is jobbról, balról, de nem bírnak vele. Nem csodálkoznék rajta, ha előbb-utóbb rábíznák a parlamenti frakciót. Ez egy bulldog. Amit a fejébe vesz, meg is csinálja. A sok ellenzéki meg csahol körülötte. No, de nem sokáig... Ahogy én ismerem, előbb-utóbb kinyírja valamennyit. Meg is érdemlik. Ha egy kicsit megvakarják őket, kiderül, hogy mindnek van valami a füle mögött... Föl kéne kötni valamennyit, de hát tudod, mi van?... A demokratizmus, meg a jogállamiság... mit szólna hozzá a Nyugat... Ugyan, kérem! Addig itt nem lesz rend, amíg egy is marad közülük.- Különös - gondolkodott el P. - Annak idején, amikor még az én feleségem voltál, mindig azért nyüstöltél, hogy lépjek be a pártba, csináljak karriert. Ha jól emlékszem, azért is költöztél át a másik szobába, mert nem akartál egy levegőt szívni egy antikarrieristával. Most megteszed te, amire én képtelen voltam...- Hja, kedvesem, változnak az idők, változnak az emberek... Én a helyemen vagyok! Te pedig jobb, ha elfelejted a múltat, mert nem vagyok benne biztos, hogy pontosak az emlékeid!...- Értem én, értem - bólogatott P. kesernyés mosollyal az ajkán. - Csak az nem fér a fejembe, hogy akiket annak idején annyira csodáltál, most azokat akarod kinyírni. Mert ugye, bárhogy nézzük is, egy iskolából került ki az egész Parlament... No, de hát ebből áll össze a történelmünk... Ha csak a huszadik századot nézem: tizenkilencben a kommunisták kinyírták a nagypolgárokat, utána a fehérek fölkoncolták a vörösöket. A háború alatt a nyilasok elhurcolták, krematóriumba küldték a zsidókat, meg az ellenzékieket. Utána a 18 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
