Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Töredékek III.
sebet tajtékos oldalába ütve az esti fény megváltó kése nyit. Majd szétcsorog a vér, vádnál sötétebben, s én megmosom arcom, s kezeim a sebben. Kihűl a Szépség, homlokára alszik, s majd bűnjelül hordja, ki nincs miért lemeztelenítse az emberarcig. A vers körülvesz, mint ezüstös vért. Csak néha hagyjuk el, kemény a harc itt, és elveszik, ki harcán győzni vélt. Mind árad a vér, a kín, mint a tenger, s föllebeg hátán a könnyebb: az ember. Márianosztra, 1956 parimé Slttbtái SürcöchcU in. Az aljast, tolvajt, jóllakottat Saját ereje hergeli, Folyton tervekkel van teli És felsőbb ajtóknál kopogtat. Ahol elmegy, véres nyomot hagy, És azok tudják érteni, Akikben él az érdemi ítélet s jel az elnyomottnak. És jön a perc, gyorsan kimondják: Az aljas népség, egy sereg Egyéni jóért szédeleg, Nem érti a népet, se gondját, Vérben-pénzben gázol tövig, Mígnem a semmibe lövik. Új Hevesi Napló 5
