Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Erdődi Gábor fordítása

{(JcJm, ^J^oealá,

Mélázva ülnek s dörzsölik szemeik,

Feledték éjjelük célját s okát Feledték étvágyuk és a teát Karbatett kézzel ül a levert csapat Kihúnyt a tűz s hogy senki se csengetett szénért, hát Bözse nem hozott szenet. Tejes-lábasban egy légy - haljon-e meg mert Ember-Társadalom veszi körül?

Nem, nem, Werther úr fogja kanalát Fordítva mártja be és látja hát a kis tusakvó ím megmentetett s a kredencen hagy hosszú nedves jelet.

Ó Rómeó emelkedj! S fogj tubákot nyomban: Minden gyertyában órjás karfiol van.

Halotti lepel - ó jaj menni kell a hetes számú házba, túl víg térén.

Barátom, jól áll neked a zakó Nem tudom hogy hol lakik a szabó Bocsáss meg, hogy fejem nincs néha itt S hol lakik az én szabóm? Mondom megint nem tudhatom. S már ne ugrassatok: ott lakik, ahol akar - éppen ott.

Erdődi Gábor fordítása