Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: Kunsági krónikák, Állapotrajzok és hangulatok
Kelemen Erzsébet írói-emberi habitusa benső meggyőződésen alapuló szolgálatot fogad el és követ. Nem lehet közömbös az önzés és a halál ösvényén járók iránt. Ezt nemcsak kisprózái, de korábbi versei is tanúsíthatják. A Hexameron szövegeinek többsége a hagyományos magyar próza terméke, ahol mindig is fölfedezhető volt némi konzekvencia-levonás, tanulság-odabiggyesztés a történet végére. Ha lehet némi fenntartás, akkor csak ez, az összegzés elhagyható immár, a figyelmes olvasó nagykorú. Összességében értékes kötetet vehet kézbe az ember, az írások javarésze állapotaink és szükségeink rögzítése. E rövid krónika írója mégis a kötet-címadó novella stílusának-hangulatának folytatására biztatná szerzőt. Mert: „- Ha szeretünk, sebezhetőkké válunk - simogatta meg a férfi a nőnek vállaira omló hosszú haját, s engedte, hogy az időtlenségbe nőjön a meghitt pillanat. - A szenvedés végigkíséri életünket — folytatta kis idő múlva. - Alakítja, formálja bensőnket, s megedzi a lelket. A legcsodálatosabb dolgok, a legnemesebb érzések a fájdalomból születnek!” És a csöndből. A megértés és a megtérés a csend kapuján át vezet. A lélek döntései és elhatározásai csendben történnek. A legfeszültebb napok után áll be leginkább az ősi rend, a nyugalomnap csöndje. A karcsú könyvet Elekfi László lektorálta, Cs. Varga István ajánló sorai vezetik be és Bajcsy Lajos illusztrációi díszítik. 82 X. évfolyam 7. szám - 2000 július
