Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: A művészet helyzete
Szobrokat véstek. Felment hozzájuk valaki. Nézegette, hogyan fúrnak-faragnak, kalapálnak a mesterek. Odament az egyikhez és megkérdezte:- Mondja, barátom, miért dolgozzák ki ezeket a szobrokat ilyen aprólékos pontossággal, hiszen lentről nem látják? Mire a kőfaragó mester ujjával az ég felé mutatott:- De fentről igen! A modern diktatúrák „találmánya” az ú.n. irányított művészet, amely bárhogyan is próbálták ideológiailag alátámasztani vagy megmagyarázni, nem más, mint az uralmon lévő néhányak öntömjénezése. Emlékszem egy korabeli filmhíradóra, mely egy német festőkiállításról tudósított a harmincas évek második feléből. A kiállítást meglátogatta Hitler is. Ahogy a magas méltóság belépett a kiállító terembe, szembetalálta magát egy emeletnyi önmagával. Szeme se rebbent. Természetesnek tartotta. A másik oldalon, ahol minden „szebb, jobb és hatalmasabb” volt, ott elszabadult a pokol. Egyszerűen nem volt határa a kegyetlen, sok áldozatot szedő véres folyamatnak, amit később személyi kultusznak szelídítettek. Zsdánov a szovjet kultúrpolitika egyik irányítója volt. Hozzájárult a személyi kultusz légkörében kialakult szektás-dogmatikus szemlélet kialakításához és elterjesztéséhez. Zsdánov formalistának nevezte az akkor már világhírű Hacsaturján és Sosztakovics zenéjét. Erre ők, „belátván tévedésüket”, új „realista” müveket tártak a Nagy Tanító elé. Sosztakovics megírta a sztálini erdősítésről szóló kantátáját, Hacsaturján pedig „Dal Sztálinról” c. müvét. Utóbbit én is vezényeltem a Zeneakadémián. Egyébként mindkét mű zenéje remekmű, a szövegről annyit, hogy Hacsaturján müvének szövege így kezdődik: „Te, ki hegynél is hatalmasabb vagy...” Minden meg lett bocsátva. Rákosi Mátyás Sztálin legjobb magyar tanítványa volt. Következmény: a két országot mintha lefénymásolták volna. Magyarország a véget nem érő Sztálin-Rákosi vastaps országa lett. Még vers közben is, ha valamelyikük nevét említette a versmondó, felpattantunk és SZTÁ-LIN RÁ-KOSI! Mindig a párttitkárt figyeltük. Ha ő abbahagyta a tapsot, mi is. Ebből baj nem lehetett. A zsdánovi kritika Magyarországon is éreztette hatását. Odáig fajult a dolog, hogy egyes illetékesek kijelentették: BEETHOVENT BE KELL TILTANI, MERT FORMALISTA. Mind tudjuk, a vicc a társadalom keresztmetszete. Aligha lehetne jobb példa az akkori időkről a következő viccnél: Kovács meghal. Felmegy a mennyországba. Szent Péter fogadja:- Mi a kívánságod, fiam?- Szeretnék az Istennel beszélni.- Hát az most nem fog menni.- Miért?- Mert Őszentfelsége szerzett magának egy orosz kucsmát, a fejére tette, és most Sztálinnak képzeli magát. A szerzők pedig írták müveiket bőséges támogatással. Ezek a támogatók már nem mecénások voltak, hanem szponzorok, akik megkövetelték, hogy a születendő müvek „realisták” legyenek, vagyis egyértelműen az ő dicsőségüket zengje. Mondjuk ki végezetül, amit mindannyian tudunk, hogy: Művészet nélkül lehet ugyan élni, de az az élet nagyon sivár. Új Hevesi Napló 55
