Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey III.
A várfogság lényege, hogy az elítéltet a többi fogolytól elkülönítve tartották. A rab a saját ruháit megtarthatta, csak a pénzét és értéktárgyait vették el. A büntetés ideje alatt a további ruha hiányát, ha vagyontalan volt, a kincstár pótolta. A fogoly saját ágyat használhatott, ez 1-1 szalmazsákból, szalmavánkosból, lepedőből és gyapjútakaróból állt. A várfogságra ítélt látogatókat nem fogadhatott, s nem használhatott íróeszközöket sem. Engedhették az olvasást és az írást is, egy ügyeletes tiszt felügyelete mellett, viszont csak vallásos és erkölcsi tanulságokat tartalmazó könyveket olvashatott. A várfogságra ítélteknek akkor tettek könnyű vasat a kezére és lábára, ha ezt ítéletben kimondták. Táplálékul napi egyszeri meleg ételt - főzeléket - vagy tésztás húst vegyesen adtak. Az élelmezési illeték fejenként napi 8 krajcár volt, melyet készpénzben kellett fizetni.88 Miközben Lenkey Károly a börtönbüntetését töltötte Aradon, a felsége, mivel nem volt miből élnie a családjának, arra kényszerült, hogy a borait adogassa el. így vett 1850. szeptember 10-én bort tőle Mártonffy Lajos egri ügyvéd. A szerződés idevágó sorai szerint: „Lenkey Károly né született Praydigó Mária e jelen szomorú körülményemnél fogva, magam és családom fenntartása kéntelenülvén nemcsak a most meglévő, hanem az évben várandó boraimat is eladni, arra nézve T(ekin)t(e)tes Mártonffy Lajos Úrral következendő feltételek mellett alkudtam meg, jelesen: eladtam 13 ’A párral, értve hordóstul, párját 36 ezüst forinttal számítva, melynek árát vagyis 461 pft és 30 krajcárt valósággal fel is vettem: az ez évben termendőnek pedig szintén hordóstul 24 ezüst forintért számítva párját, melyért esendőbe jelenleg felvettem 400 ezüst forintot. Az ezen összegen felül a borok számba vétele után esendő mennyiséget pedig szüret után megadni köteles lészen. ” E szerződésből sok baj származott, mivel Lenkey Károlyt az elítélésekor minden ingó és ingatlan vagyonától megfosztották, ezért a Mártonffy Lajosnak eladott és 1850. október 27-én kifizetett borokat hordóstul lefoglalta a hatóság. Mártonffy ügyvéd évekig perelt és kérvényezett, s végül csak 1856. október 26-án - öt év múlva - kapta vissza a tulajdonába tartozó bort és a hordókat.90 A Habsburg megtorló kormányzat először azoknak adott kegyelmet, akik a cs. és kir. hadseregből nyugdíjas és cím nélkül kilépett tisztek voltak. Ferenc József császár a levert forradalom és szabadságharc utáni első magyarországi kőrútjára 1852. június 4 - augusztus 14. között került sor.91 Amikor a császár első magyarországi körútja ismertté vált, akkor folyamodott Lenkey Károly egykori, bizonyos Sándor nevezetű ezredese I. Vilmos württembergi királyhoz (1781-1864), hogy ő próbáljon kegyelmet kérni egykori katonájának. Ferenc József császár, amikor 1853-as körútja során meglátogatta az aradi várat, meghagyta az akkori várparancsnoknak, Kasztelicz altábornagynak, hogy terjesszen elő kegyelemre arra érdemes magyar foglyokat. A várparancsnok három elítéltet javasolt az uralkodónak, hogy azokat amnesztiában részesítse. Köztük volt Lenkey Károly, akit 12 évre ítéltek, továbbá Majthényi (Kálmán ezredes), akit 10 évi várfogságra ítéltek és Martinyi (Frigyes alezredes), akit ugyancsak 12 évi várfogsággal sújtották. Az elítéltek büntetését 4 évre szállították le, Lenkey Károly 1853. december 19-én szabadult.92 a sxaÁacia/dsa, áfán. Az abszolutizmus éveiben, a börtönből való szabadulása után a vagyonát vesztett Lenkey Károly ezredes Mónosbélben telepedett le. Itt kapott bérletet azon a kis birtokon, 42 X. évfolyam 12. szám — 2000. december
