Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bodó László: Lázár Vilmos - felsőbb jóváhagyás reményében - honvéd ezredes II.
amiről meg vagyok győződve. Dessewffyért küldött, s követe megtérvén, csak ismédé, amit én mondottam. Mire folytatám: Látja tábornok úr, hogy igazat mondottam, és kérdem, mondja meg nekem igazán és világosan, letette-e Görgey a fegyvert vagy sem, mik saját további tervei, és kinyilatkoztattam, hogy ezen sereggel többé lehetetlen helytállni, annál inkább, mert pénzre és élelmeztetésre semmi kilátás, és hogy ily körülmények között nekem mint magyarnak még van egy magasztosabb kötelezettségem, tudniillik embereimet hasztalanul fel nem áldozom, de a hazának megtartandom, és hogy szándékom a fegyvert letennem úgy, mint Görgey tévé. Félénkséggel nem vádolhat, mert látott a csatatéren, és tudta, hogy utolsónak hagytam el, de miután a sereg semmit sem kap, rabolni kénytelen, és rablócsapattal szolgálni nem akarok.”19 Bem tábornok elbocsátotta a négy törzstisztet, s közölte Lázár Vilmossal, hogy fél óra múltán jelentkezzen nála, amikor is három iratot kapott Bem tábornoktól. Az egyik: ezredesi kinevezése volt. A maradék magyar hadak főparancsnoka Lázár Vilmos „felsőbb jóváhagyás reményében” ezredessé nevezte ki. Ezt követően az ezredes hadtestével Szákulra vonult. Eddig üldözte őt Simbschen vezérőrnagy megerősített könnyülovas-dandárával. A fegyverletétel lelkeket gyötrő eseményét így hagyta ránk Lázár Vilmos - valójában - alezredes: „... Felvirradt az augusztus hó 19-e ... déltájban elindultam az ellenség felé. De mily érzéssel! Hogy oly szennytelenül viselt fegyveremet átadjam. Arcvéd nélkül mentünk az előőrsökig, fegyvereinket letettük, le Kavaránig kísértettünk... így végződött be hadjáratom. Másnap Lúgosra küldöttek, ahol Wallmoden tábornok a legudvariasabban fogadott, és megengedte, hogy tetszésem szerint szállásoljam el magamat... Lúgosról Reindl hadnagy kísért Temesvárra... börtönömül az új vármegyeházát jelölték ki... szegény Máriám megosztá velem a szobát... Jókor reggel tudtomra adták, hogy nyolc órára Aradra utazom... Dessewffyvel együtt délután Aradra értünk, s a várban helyeztettünk el...” „Egyedül voltam e világon!”20 CS&radcm Lázár Vilmos 1849. augusztus 25-én érkezett vértanúságának helyére. Kétszer hallgatták ki: augusztus 28-án és szeptember 15-én. A hadbíróságnak nem sikerült őt sem elmarasztalni sem felségsértésben, sem esküszegésben. Emst, Kari törzshadbíró szeptember 26-án összegezett tárgyalásvezetői előterjesztésében minden kihallgatottat bűnösnek talált felségsértésben. A hadbíróság még ugyanezen nap délutánján visszavonult ítélethozatalra, s minden vádlottat halálra vetett. (A bíróságnak egyetlen magyar származású tagja sem volt.) Emst hadbíró őrnagy szeptember 27-én kegyelmi felterjesztést fogalmazott meg Lázár Vilmos esetében is a következő indokkal:- A fegyvert Simbschen császári és királyi tábornok előtt tette le- ellenszegült Bem felkelőfőnök felszólításainak és parancsainak- csak alezredes volt, soha nem volt önálló vezér és főnök, Dessewffy osztagához tartozott, s csak Dessewffyvel való kapcsolata miatt került az általa vezetett haditörvényszék elé. De kegyelem nem volt. A kötél általi halál helyett lőpor és golyó általi kivégzésre ítéltetett Lázár Vilmos, amit október 5-én reggel tudott meg. 34 X. évfolyam 12. szám — 2000. december
