Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Abkarovits Endre: A smaragd sziget példája

a jellemzőek, egészen a XII. századig. Ezekben az írországi vagy írek által alapított kolostorokban csodálatos festett kódexeket készítettek, s ezek közül a leghíresebbek (Kells, Lindisfarne, Durrow, stb.) iniciáléi nemcsak a múzeumokban tekinthetők meg, hanem a turisták részére készített emléktárgyakon, pólókon is láthatók. (Vajon mikor jut eszébe nálunk valakinek ugyanezt megtenni Mátyás király Korvináival?!)

A XII. századtól az egyházat római mintára szervezték át, de a XVI. század angliai reformációja hamarosan éreztette hatását Írországban is, ahol az anglikán egyház ír megfelelője jutott hatalomra, szakítva Rómával, s bár a lakosság többsége megmaradt római katolikusnak, kolostoraikat elpusztították, templomaik közül csak az maradhatott meg, mely az új egyházhoz csatlakozott. 1690-ben aztán gyakorlatilag betiltották a római katolikus egyházat, s híveit az iskoláztatástól a kereskedelemig minden fontosabb tevékenységtől eltiltották. Ez a teljes vallási türelmetlenség száz évig tartott, s csak aztán kezdett oldódni, de mint a közelmúlt merényletei - a vallásilag jobban megosztott Északírországban - mutatták, a mai napig nem szűnt meg teljesen.

Az ír nép története - eltekintve attól a viszonylag szabadabb periódustól, amikor a szigetet Nagy-Britanniával ellentétben a rómaiak nem foglalták el, s a vikingek sem szállták meg teljesen, - semmivel se vidámabb a magyarokénál. Az angol uralom szinte a teljes második évezredre rányomta bélyegét, mígnem maga az eredeti kelta nyelv, a gél (gael) is majdnem teljesen kihalt. (A XVI. században még ír nyelven beszélt a lakosság, a XIX. század közepére már csak egynegyede, 1911 -re egynyolcada.) Ma nagyon kevesen beszélik már anyanyelvként, bár az utóbbi időben erőfeszítéseket tesznek tanítására, s terjesztésére feliratokban, utcanevekben. Az autók rendszámtábláin nem az szerepel, hogy Dublin, hanem az ír Baile Atha Cliath, s az utcatáblákon, a fontosabb intézmények feliratain általános a kétnyelvűség. Nem tudom, hogy a külföldinek a mássalhangzók torlódása miatt sokszor ki ej thetet lennek tűnő kelta elnevezéseket az emberek mennyire használják a hétköznapi nyelvben, de attól tartok, hogy ezeknek a feliratoknak inkább szimbolikus jelentőségük van. De a nemzeti identitás megőrzésében mégis nagy szerepe van a nyelvnek, s Írországban talán még nagyobb a zenei anyanyelvnek.

Bár a magyarok azt mondják, „nyelvében él a nemzet”, de a csehek már - tudtommal — azt vallják, hogy „zenéjében él a nemzet”. Szerintem mindkettő fontos, különösen egy olyan ország esetében, mint Írország, mely csaknem elvesztette anyanyelvét, de őrzi zenei anyanyelvét. S nemcsak annak ősibb formáit, hanem továbbfejlesztett, a ma megszokottabb hangzásvilágot közelítő változatait is. Nem véletlen, hogy a popzene számos világnagysága is innen indult, mert a zene itt az emberek vérében van, ugyanakkor rendkívül nyitottak mind a zene, mind a tánc területén az új, külső hatásokra is. Nekünk magyaroknak úgy tűnhet, hogy talán túlzottan is, mert mi kizárólag a falvak paraszti zenéjét tekintjük népzenének, s ha egy együttes valami új hangzást vagy hangszert visz bele a népzenei produkciójába, már azonnal átsorolják a világzene kategóriájába.

Ma a különböző népzenék közül valószínűleg az ír a legnépszerűbb a világon. Ugyanakkor nem egyszerű meghatározni, hogy mi is számít ír népzenének, s nemcsak mostanában. Hiszen ír népzenei lemezeken gyakran tűnnek fel olyan táncok, mint a keringő, a polka, a mazurka, stb., amik nem nevezhetők ősi ír táncoknak a legnagyobb jóindulattal sem. (Ugyanakkor a jig és a reel a két legfontosabb tánc.) S a hangszerek területén is olyanokat találhatunk egyes zenekarokban, mint a buzuki, a mandolin, stb., amik szintén nem ősi ír hangszerek, sokuk csak a hatvanas évek óta terjedt el az ír népzenészek között. Ennek ellenére, szinte akármilyen összeállítású zenekart hall meg az ember, azonnal érzi, hogy ez ír zene. Aztán ízlése szerint választhat mindenki, hogy az ősibb, autentikusabb fajtát, vagy a modernebb hangzású stílusokat hallgatja inkább.

44 X. évfolyam 7. szám - 2000 július