Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Renn Oszkár: Az ügyfélfogadás Megszűnt
kötelezettségét. Lakásán az elrendelt házkutatás alkalmából rátaláltak fasiszta jellegű folyóiratokra, a Magyar Cserkész egybekötött évfolyamaira, az „Est Hármaskönyv" évkönyvre, Prohászka Ottokár: „Diadalmas világnézet” könyvére és 1 darab „Királyért, szabadságért” feliratú, koronás-címeres fasiszta jelvényre, mely tárgyakat hosszú ideje őrzött. ” Valaki a felolvasásokat illetékes helyen bejelenthette, mert szabadulása után két hónappal rendőri felügyelet alá helyezték és eltiltották az italboltok és egyéb nyilvános helyek látogatásától. Nyár végén oldották fel az intézkedést, és azóta ismét tisztelői között ülhet „ügyfelei” szolgálatára. Az ajtót nagy zajjal lökte be három egyenruhás rendőr, élükön Juhász főtörzsőrmesterrel, a járőrözők parancsnokával:- Na, Gézukám! Hogy viselkednek alkoholista védencei? - hangoskodta köszönés helyett a főtörzs, és rögtön körbejáratta szemeit a vendégeken. Géza utálta a rosszhírű, gumibotozást különösen kedvelő, durva, gőgös rendőraltisztet. Egyszer saját szemével láthatta kegyetlen bánásmódját egy vízipóló- mérkőzés után, amikor megszállottként ütött véresre egy fejét karjával védelmező fiatalembert. A vendégmustra után a fölényes rendőr visszafordult a csaposhoz:- Hát most is vannak itt szép számmal a jómadarakból, köztük a valamikori büszke nagyember, aki már csak piál a tökrészegségig - mutatott hátra az öregúr felé.- Nem tudni azt, főtörzsőrmester elvtárs, hogy ki hogyan és miért éli így az életét, de ezek itt szelíd emberek, és talán csak ide menekülnek, mert itt jól érzik magukat - védte Géza a kocsma törzsvendégeit.- A deklasszált, lumpen elemekre a szocialista hatalomnak mindig figyelni kell, mert lehetnek köztük sokakat befolyásolok és veszélyesek - oktatott a gumibotos rendőr figyelmeztetően és elindult két közrendőrével kifelé, csak felemelt kezével intve búcsút. Géza felsóhajtott, de a vendégek élénkülő társalgása is jelezte a feszültség oldódását a három egyenruhás hatalomőr távozása után. Kilenc óra tájban megérkezett Mira. Lihegett nagy sietségében, csak intett Gézának és ment is Zoli bácsihoz. Az öreg mosolyogva, jókedvűen fogadta és hellyel kínálta, de a lány nem ült le. Valamit élénken gesztikulálva magyarázott pártfogójának, melyre az megértőén bólintott. A lány megfordult és a csaposhoz jött a pulthoz:- Géza, kérem! Ma nem tudom hazakísémi Zoli bácsit, nagyon sürgős dolgom akadt, feltétlenül el kell intéznem. Legyen szíves, ne adjon már neki semmi innivalót, még ha kémek is neki. Ha úgy látja, hogy egyedül nem tud hazamenni, akkor kérjen meg valakit, aki hazakíséri. Engem ne várjon meg! - mondta és sietve távozott. Végre megérkezett az egykori vaskereskedő, akit telepe államosítása után feketézés vádjával lecsuktak és a börtönben kiváló szakmunkás lett. Most egy izgatott fiatalember várt rá már másfél órája. Géza csak tolta elé a nyugtató söröket. A legény ideges volt, mert három nap múlva vezeti anyakönyvvezető elé szerelmét és még nincsenek karikagyűrűi. Mindent felhajtott, de olyanhiánycikk lett az arany karika, hogy még ígéreteket sem kapott. Egy barátja ajánlotta a börtönviselt szerszámkészítőt, aki teljes diszkréció mellett minden méretben szállítani tudja a legegyszerűbb tizennégy karátos gyűrűket. Hogy honnan, azt senki nem tudta. De tanúi sincsenek az ilyen gyűrű- pénz csereberéknek. Mindketten el is mentek a leghátsó asztalhoz sustorogni a nélkülözhetetlen házasság-kellék adás-vételéről. A füstöt már szeletelni lehetett a kocsmában, amikor lassan ritkulni kezdett a zsibongó társaság. A halálosan fáradt, kövérkés Géza az utóbbi időben esténként már érezte Új Hevesi Napló 21
