Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: … mert él a vers

. .. mer/ //’ez c>er&

... mert él a vers. Leül melléd a kőre. Eltűnődik, majd beszélget veled e furcsa lény, a lelkedből kilépett lélek, melynél külön emlékezet.

Bölcsebb nálad. Jól tudja, hogy alázat minden tudás, s szomorú, aki lát, s a hejehujás vidám vagy tudatlan vagy csak játssza jókedve látszatát.

Ó, él a vers és különb mint a költő, ha vers, igaz! Bátran szemekbe néz és sohasem kér részt az Igazságból, mert nem Igazság ami nem Egész.

Tudom: a költő végzi a kereszten, habár a Versről sohasem tehet.

O nem más csupán múlandó kis ember, ki vágyakat visz és félelmeket,

de olykor-olykor ránéz a világra, s kilép leikéből fájdalom-szabad külön lélek, s melléje ül a kőre csillagnéző-csodáló pillanat,

s a Lélek-vers elindul a világba, ahol nem védik álmok és kezek: szabadságról cézárok szónokolnak, s birkanépnél kurta emlékezet.

12

X. évfolyam 12. szám — 2000. december