Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Az Übermensch-elmélet továbbélése az Európa Unióban
fent említett propagandagépezet nem igyekezett a nagyérdemű orrára kötni, hogy akkori miniszterelnökünk és az elnök úr között szorosabb szálak szövődtek. Olyannyira, hogy az ifjabb trónörökös esküvőjén Horn Gyula volt az egyik tanú. Végül is ez egy egészen pikáns történet: egy íjagymúltú európai család, mely mindig nagyra tartotta magát, amint éppen köreibe fogadja a hazánkban pufajkásként elhíresült miniszterelnököt. Nem tudni, hogy a katolicizmus és az ateizmus miként érthetüzót egymással, de lehet, hogy nem vallásról és ideológiáról volt szó. Hasonló gesztus tűnik realizálódni manapság, amikor a kereszténydemokrata Giczy Györgyöt édesgeti keblére a Magyar Szocialista Párt. Esetükben is felmerül a kérdés: hogyan egyeztethető össze világnézetük? Habsburg Ottótól Kohl kancellárhoz vezetnek a további szálak. Mint tudjuk, Németország volt első embere sokszor kiállt a magyar nép támogatása mellett, mondván, hogy hazája nekünk köszönheti az egyesítés előkészítését, a tizenegy évvel ezelőtti sorompónyitással. Igaz, háláját ő is csak Hóm Gyulának fejezte ki, még azután is, amikor több hivatalos fórumon elhangzott, hogy nem is ő adta ki azt a bizonyos parancsot. Igen nagy valószínűséggel a határőrparancsnok volt az, aki a német kérdést megoldotta, hiszen nyí latközátábóí tudj ük; hogy-nem ' Volt lelke a-tömeg közé lövetni. Ä többi már láncreakcióként folytatódott. Tömeg ment, lelkesedés az egekig, közvélemény a németek oldalán, fal ledőlt, a két oldal kezet fogott, Hóm Gyulát kitüntették, nekünk pedig azóta is ígérgetnek, hogy mennyire kellünk, de hát a fránya schengeni határok, meg a lehetséges menekültáradat, az ukrán maffiáról már nem is beszélve... Igaz, ez utóbbit emlegetni nem szalonképes dolog, de hát mi tagadás, ha mégis erre gondolnak rémesebb álmaikban...? A német háttérről még beszélni kell egy kicsit. Valószínűleg a fent említett, jól ápolt kapcsolatoknak köszönhető, hogy Magyarország jelenlegi országimázsa Németországban nem túl rózsás. Az 1998-as választások után még azt is megkockáztatták német lapok, hogy az akkor újonnan választott magyar kormányt fasisztoid színezetben tüntessék fel, ami természetesen kimeríti a rágalmazás fogalmát is. Ez a vonal azóta is folytatódik, és ahogy akkor nyilvánvaló volt, kitől kaphatták ezt az információt, ma is sejthető, hogy a hajdani vesztesek próbálnak nyugati szövetségeseikhez futkosni segítségért, és az agresszív ellenzékiség mellett még attól sem riadnak vissza, hogy idegen segítséggel próbáljanak visszakapaszkodni a hatalomba. Az ellenoldal véleményét pedig továbbra sem kérdezik meg erről. Igaz, tudhatnák azt a két évvel ezelőtti választási eredményekből, ha tudomásul akarnák venni... Az Európai Unióról azért tudni kell azt is, hogy az így létrejött gazdasági-politikai szövetség arra is hivatott, hogy az igen dinamikus (mondhatnánk, agresszív) amerikai térhódítást visszaszorítsa. Bizonyos tekintetben működik is a dolog, s ennek hü tükre az a heves ellentámadás, melynek mindennapi látványossága a dollár és az EURO viaskodása. Sztármosolyba, demokráciába, hamburgerbe, HBO-ba, amerikai filmözönbe, miegyébbe csomagolva ugyan, de a lehengerlő roham egyfolytában megy az európai kultúra és gazdasági érdekek ellen. Az így letaroltak pedig úgy igyekeznek kompenzálni leromlott életérzéseiket, frusztrációikat, hogy kelet felé „tarolnak”, azaz a Kelet-Közép-Európává degradált országokat az „uniós ígéretekkel” igyekeznek kordában tartani. Ez a földrajzi tudatlanságból eredő elnevezés a hajdani sovén eszmék újraélesztését is jelenti, vagy legalább is úgy értelmezhető, mert hiszen akit kitaszítanak, degradálnak, mindig valamiféle méltatlan bánásmódban részesül. Az új elit a „már európai”-nak számító tagállambeli népek fiait, leányait jelenti, akik bátran lenézhetik, leszólhatják és kitaszíthatják soraikból azokat, akiket „még nem fogadtak maguk közé”. S hiába nyilatkoznak hangzatosán mindennek az ellenkezőjéről, ha a mindennapi életben ennek a félresikerült eszmének az utórezgéseit kell megélniük azoknak, akiket mégis, valahogyan kitaszítottak maguk közül azok, akik 72 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
