Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Tájházi nász
Természetes, hogy a 2000. év valós gyarapodást hozott a városnak. Mint ahogy említettük, felépült az uszoda, a színház, szépült a strandfürdő, a vár. Az északi városrész szélén a fogyasztást szimbolizáló shopping-city épült, ezek mind pozitíve befolyásolják a város polgárainak közérzetét. Jó itt élni. Természetesen a gyarapodás politikai tőkéje is a megfelelő rubrikába kerül. Mégis a kérdés kérdés marad, amit már tavaly feltettünk: Működőképes-e az egri önkormányzat? Úgy véljük, ez még nem látszik! V. Denn Oszkár (áydpAáxi ndáit A bérelt fehér BNW a felsőtárkányi szikla-kapu után erőlködés nélkül mászta a Bükk-szerpentinek kanyarjait. A kormány mögött ülő, negyven éve Kanadába disszidált, ősz hajú, körszakállas úr az útra már nem emlékezett. Professzor Leslie Bartos húszévesen maradt nyugaton egy idősebb barátja biztatására, aki akkor már Kanadában egy autószerelő műhelyben dolgozott. Ő segítette a kiutazásban és a letelepedésben Kanada Québec tartományának fővárosában, Ottawában. Kemény munkásévek után folytatta Budapesten megkezdett egyetemi tanulmányait és villamosmérnök lett: energetikával foglalkozott és szakmai sikerei, találmányai rövid időn belül egyetemi katedrához juttatták. Alapított egy tanácsadó irodát és hamarosan gazdag ember lett. Több mint tízéves élettársi kapcsolatából két lánya született, de magyar származású élettársa elhagyta egy ír származású testnevelő tanár szerelméért, aki híres kutyaszánhajtó volt. A gyermekeit elhagyó asszony eltűnt életéből. Ezután évekig csak lányainak és munkájának élt. Azután, bár maga is nehezen hitte, szerelmes lett. Nagyon megszerette kisebbik lányának történelemtanámőjét, és egy évvel ezelőtt házasságot is kötöttek, a huszonöt év korkülönbség ellenére. Boldog és élete nagy ajándékaként fogadja el ezt a kései szerelmet, vidám, csupa-élet asszonyát, aki francia-kanadai és minden érdekli, ami valahogyan kapcsolódik a férje életéhez. Suzy ragaszkodott ahhoz is, hogy a magyar rendszerváltás után meglátogassák a férfi régen elhagyott egykori hazáját és szülőfaluját a Bükk hegység egyik völgyében. A professzor, miközben kereste emlékeit, lassan hajtva figyelt a kanyarokra és felesége elragadtatott megjegyzéseit a vidék szépségéről csak éppen hallotta. Egyszer, már magasan a hegy oldalában, meg is állította a jármüvet, hogy gyönyörködhessenek a lábaik előtt belátható, heggyel-völggyel barázdált, majd kék ködbe vesző, végtelen síksággá szélesülő tájban. Az autóban a férfi ismét erőlködve kisérelte meg felidézni gyermekkorának hegyi útját, de csak a magasággal küszködő, lassú, büdös autóbuszra emlékezett, mellyel édesapja leutaztatta a városba, ha bakancsot vagy kabátot kellett neki vásárolni. A térképpel foglalkozó feleség a kocsiból hirtelen előremutatva az irányjelző táblára felkiáltott:-Iszi hrepászütáü! * A professzor lassított. Homályos emlékei szerint, faluja egy mély völgyben, a világtól csaknem elzártan települt az ősidőkben. Gyerekkorában gyalog jártak fel a köves *-/// vnn Rpnríxhutnf (fr ) X. évfolyam 11. szám — 2000. november 64
