Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Választási félidőben
egri adófizetők pénzén. Egyes urak bizonyosan jól jártak, a közvélemény azonban kíváncsi a nevükre akkor, amikor a sajtó egyfolytában a kormány politikájáról meg a szegénységről papol, vajon kik azok, akik ilyen nagyvonalú lehetőséget kaptak az aktuális hatalomtól. Mindez egyenes folytatása a kulturális szféra ellehetetlenítésének. Ennek esett majdnem áldozatul a millenniumi ünnepségsorozat. A helyi utódpárti elit ugyanis értetlenül áll az ünnep egri értelme és értelmezése előtt. Mindmáig feldolgozhatatlan ugyanis számukra a kétezeréves kereszténység, az ezeréves magyar államiság (Európa!) és a néhány év híján ezeréves — keresztény — egriség tartalma. Az ünnepeket az „átkosra” emlékeztető idétlen ideológiai brosúraszöveg jellemezte a sajtóban is (miért kötelező templomba menni augusztus 20-án?). Érezhető volt ez a tévedés millenniumi támogatások visszafogottságában és a rendezvények szerényre sikeredett protokolláris külsőségeiben is. Nem pótolták ezt a helyettesítő, mozgalmi típusú vagy azzá formált ünnepek (Európa-nap, Eger ünnepe), mind a civil szféra (?) szűkre és balul sikeredett seregszemléje! Tömegsport rendezvények, pogácsasütő verseny, köztéri takarítási akciók. ítélje meg mindenki, hogy ez mitől ünnep, mitől nyer ünnepi tartalmat: A cirkuszt és kenyeret idéző vurstli jellegű bulik alkalmasak-e a civilszféra koordinálására? A bűvös koordinálás szó nemde a pénzosztás vagy a szokásszerű hatalmi kontroll diszkrét bája? Sajnos a jóakarat nem látszik, de az biztos, hogy ha van ilyen, azt igencsak dilettáns módon kommunikálják. Az elfoglalt és szétvert kulturális szféra egyik leglátványosabb baklövése a mongóliai kiruccanás, amelybe városunk polgármesterét amatőr módon belerángatták. A szervezők labilis szakmai múltja, a korábbi rendezvényeik malőrjei, a Rossztemplomba meghirdetett és meghiúsult mongol kiállítás ürügyén kétes és kínos helyzetbe sodorták a város vezetőit. Úgy hírlik, nem kevés anyagi kárt okoztak a város adófizetőinek (méregdrága repülőjegyek) és szerződés partnereiknek. III. A választásoknak a polgármesteri kampányban legnagyobb hangsúlyt kapott része a városi vagyonkezelő társaság, az EV AT Rt- helyzete volt. A korábbi kurzus idején az EV AT és vezetője nem sok jót kapott a médiától. Ehhez képest 1998 után kitört a nagy csönd és a mozgalmi béke. Néha olvashattunk ugyan az új, átlátható lakbérszámlákról, néha egy-egy kiköltöztetésről. Nem olvashattunk viszont az EVAT-tal kapcsolatos és be nem váltott választási ígéretekről. Aztán a választási félidő táján azt is megtudhattuk, hogy majd két évig a céget arra kevésbé rátermett, egykor hűséges politikai munkatárs vezette. Persze régebben is rossz hírek terjengtek a társaság házatájáról, de úgy látszik, hogy a leváltás már elodázhatatlan volt. Mi ez, ha nem a kontraszelekció diadala! Ugyanígy nem tekinthető nyerőnek az egri sikerágazat, az idegenforgalom személyi és szervezeti helyzete. Az önkormányzatnál az idegenforgalom szervezeti irányítása nem megoldott, folyamatosan és kínlódva zajlik a személyre szabott átszervezése. Hiányoznak a megfelelő kvalitású szakemberek. Jószerivel költséges preferenciák miatt vonzza az önkormányzathoz közelállók spekulációit. Még szerencse, hogy az egri idegenforgalmi és kulturális szakma többé-kevésbé önjáró és semlegesíteni tudja a hozzá nem értésből eredő károkat. Az már csak az álom kategóriájába tartozna, hogy az önkormányzat visszaforgatna a legfontosabbnak tekintett stratégiai ágazatba. Mondjuk pénzt juttatna az ország leglátogatottabb múzeum-műemlék együttesének, az egri várnak a rekonstrukciójához, netán támogatná a Bazilika orgonájának felújítását (az ország legkorszerűbb orgonája), vagy érdekes lehet a minoriták Dobó téri templomának homlokzati rekonstrukciója. Nem beszélve a Rác-templom díszkivilágításáról. A turizmus, meg a kultúra nem az éves költségvetés és adóbevételek oldaláról fontos kategória, de hát ezt sok helyen tudják. (Budapesten például a Fővárosi Önkormányzat a Szent István Bazilika és a Mátyás62 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
