Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Abrakovits Endre: Erdélyi tájakon II.
kettő-, három-, vagy négyszázezer résztvevő volt-e. Senki sem tudhatja! Az azonban biztos, hogy ez a magyarság legnagyobb tömegeket megmozgató ünnepe. S a napnak még nincsen vége! Néhány éve a Hármashalom oltárnál este újabb esemény vár a látogatókra. Az előző években passiójátékot láthattunk, az idén a Szent Kinga gyűrűje című zenés passiójátékot. Aki este a sötétben, egy napon belül másodszor is megmássza a Kis-Somlyó oldalának kavicsos, meredek ösvényeit, az valóban megérdemli a búcsút (= bűnbocsánatot)! Különösen az előző évek passiójátéka marad emlékezetes, melyet alkonyaikor adtak elő, s a Nagy-Somlyó oldalában ülve a nézők elé tárult a lemenő nap sugaraiban pompázó Felesik körpanorámája. Olyan hátteret biztosítva a passiójátékhoz, hogy annál szebbet és a történethez jobban illőt nehéz elképzelni. Ezután már csak a csángók maradnak a hegyen, meg néhány kíváncsi turista, akik tanúi akarnak lenni, amint a felkelő napba nézve a csángók látni akarják a Szentjeiket. Másnap még tart a vásár a templomhoz vezető Szék útján, de a keresztaljak már elindulnak hazafelé, mely újabb egy-két napos gyalogjárást jelenthet. Mi is pakolni kezdünk, hogy másnap hajnalban elindulhassunk a hazafelé vezető úton, mely a mindenkori szabadidő függvényében egy vagy két napig tart. Most Pünkösdkor szerencsések voltunk, hisz még a hétfő is szabadnap volt. így aztán van időnk megállni a Hargitán, hogy megcsodáljuk a hatalmas, egészséges fenyőfákat, Székelyudvarhelyen körbejárhatjuk a főtér nevezetes épületeit, Szejkefürdőn felmászhatunk a dombra Orbán Balázs sírjához, Farkaslakán megnézhetünk néhány Tamási Áron emlékhelyet. Aztán jön az első nagyobb megálló, Korond. Ha időnk engedi Korondon nemcsak annyit időzünk, mint az átlagturista, aki ki tudja, miért, pont ahhoz a fazekashoz megy be, akihez bemegy. Hiszen a faluban több mint kettőszáz fazekas család van, s aki kevés időt tölt ott, annak csak a véletlenen vagy a buszsofőr ízlésén (esetleg valamelyik fazekassal való - netán anyagi - kapcsolatán) múlik, hogy melyik boltba tér be. Magyarországon szerzett információink szerencsére már az első, nyolcvanas évek közepén tett útjainkon a leghíresebb család tagjaihoz vezettek minket. A Páll család már évtizedek óta ismert a határokon túl is. A család legnevezetesebb tagja, Antal sajnos pár éve már halott. Szerencsére felesége és fia folytatja a mesterséget, így félreeső házuk továbbra is sok gyűjtő úti célja. Testvérei közül Magdi és Guszti híres mesterek még. Hasonlóan jóhírű a Józsa család. Józsa János lánya, Judit már nem egyszerűen fazekas, hanem iparművész. A Budapesten élő művész kisplasztikáit a közelmúltban nemcsak a televizió képernyőjén, hanem egri kiállításán is megcsodálhattuk. Amennyiben megszállni is van időnk, úgy mindig ifj. Ilyés Vészti Mihály házát választjuk. Itt együtt van minden: nyugati színvonalú vendégház, őszinte vendégszeretet, színvonalas kínálat cserép-edényekből. Itt megfigyelhetjük a cserepek készítésének különböző fázisait, készségesen válaszolnak a nekik bizonyára olykor naiv kérdéseinkre. S ha ott töltjük az éjszakát, arra is van mód, hogy ne csak a fazekasokat keressük fel, hanem Páll Lajos köröndi festő és költő. (A szerző felvétele) Új Hevesi Napló 57
