Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Sorsfordítók
MÁS. Feleségem tíz éve meghalt. Ezt a tragédiámat sem idő, sem más nem gyógyitja. Vele kapcsolatban mindig elfogult voltam, pozitív irányban. Született pedagógiai óriásnak tartottam. Ő ez ellen mindig tiltakozott. Pedig az volt. Ezt tanúsíthatják és tanúsítják is volt kollégái és tanítványai. Kivételes egyéniség volt. Egerben ismerkedtünk össze. Megszépült tőle ez az amúgy is világszép város. Ének-történelem szakos hallgató volt az egri Pedagógiai Főiskolán. Összeházasodtunk. Én megtartottam a magam bohém mivoltát és még maradt valami a „ki vagyok, mi vagyok”-iságból is. Feleségem egy hangos szó nélkül, végtelen türelemmel nyirbálta fogyatékosságaimat. Egy ilyen „fogyaték-nyirbáló” beszélgetés közben említette:- Gounod, tudod, a Faust-opera zeneszerzője mondta egyszer: Fiatal koromban azt mondtam: én. Később: én és Mozart. Még később: Mozart és én. Ma már csak azt mondom: Mozart. Nem mondom, hogy egyik napról a másikra megváltoztam, de elindult egy folyamat, aminek az lett a vége, hogy leszálltam a magas lóról. MÁS. Egyik barátom lánytestvére öngyilkos lett. Ennek már jó harmincöt-negyven éve. Megmentették. Soha nem kérdeztem, miért tette. Később egy beszélgetés közben ő maga mesélte a történetet. Indíték említése nélkül.- Nagyon el voltam keseredve. Elhatároztam, végzek magammal. Bementem a szobámba. Bevettem egy doboz gyógyszert. Lefeküdtem és vártam. Hirtelen eszembe villant: az ajtót nem zártam be. Felkeltem, ráfordítottam a kulcsot. Vissza akartam menni az ágyhoz, de összeestem... Nagy fehérségre ébredtem. Azt hittem, már odaát vagyok. Valaki fölémhajolt. Megismertem, egyik ismerős orvos volt. Tehát kórházban vagyok. Visszahoztak az életbe. Akkor azt mondtam az orvosnak: Doktor úr! Nincsenek nagy dolgok, minden dolog egyszerű! Azóta ez életem egyik alapgondolata és irányítója. MÁS. Ez a történet magyarságomat és a finn-magyar barátságot-rokonságot erősíti. Előrebocsátom: az ember hajlamos arra, hogy egy idegen nyelvből először az útszéli kifejezéseket vegye át. Nem mondom, hogy mindenki, de nagy általánosságban. Hadd mondom ennek megindítóan szép ellenpéldáját: Finnországban voltam. Egyik este odajön hozzám egy középkorú finn úriember. Azt kérdezi finnül:- Magyar vagy?- Igen - válaszoltam. Erre kihúzta magát, mélyen a szemembe nézett és azt mondta majdnem tiszta magyarsággal:- Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar 54 X. évfolyam 11. szám 2000. november
