Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bodó László: Lázár Vilmos - felsőbb jóváhagyás reményében - honvéd ezredes
fogékony, jó testi felépítésű, művelt, kellő iskolai végzettségű fiatalt felvenni hadapródi beosztásba, annak ellenére, hogy nem végzett az ezred nevelőiskolájában. Az azonban bizonyos, hogy Lázár Vilmos kadét (hadapród, hadfi) 1832. október 16-án megkezdte szolgálatát a 61. sorgyalogezredben, amelynek állomáshelye (helyőrsége) Temesvár volt. Ebben az ezredben szolgált két nap híján négy évig. A vonatkozó okmányok szerint 1936. október 15-én foglalta el új szolgálati helyét a 34. sorgyalogezred 111. zászlóaljában, amelynek helyőrsége Eger volt. Mi motiválhatta Lázár Vilmos kadét áthelyezési kérelmét? Lázár Vilmos négy évi szolgálat után is az eredeti rangfokozatát „viselte”, tehát nem léptették elő tisztté. Ennek oka az lehetett, hogy ezredében nem üresedett meg tiszti hely, az előtte soroltak nem kaptak tiszti rangot. Úgy tűnhetett a fiatal tiszthelyettes Lázár Vilmos számára, hogy az ezredben „nincs jövője”, legalábbis belátható időn belül. A 34. sorgyalogezrede III. zászlóalja akkoriban Temes, illetőleg Bács-Bodrog vármegye déli részén látott el határőrizeti szolgálatot, s miután a zászlóaljban tiszti hely éppen üresedett, s a zászlóalj parancsnoka meggyőződhetett a jelentkező alparancsnoki kvalitásairól, felterjesztésére az ezred parancsnoka felvette Lázár Vilmost második fizetési fokozatú hadnagyként (mai értelemben: alhadnagyként) a zászlóaljba! (jtxícAÚ a oíááxrfo'f ie&erjffítf 1849. augusztus 28-i (első) kihallgatásának napján a következőket jelentette ki Lázár Vilmos: „... 1843-ig a 34. Porosz herceg gyalogezredben szolgáltam, utoljára második fizetési fokozatú hadnagyként, tiszti jellegem megtartása nélkül kiléptem...”7 E tette az alig 28 éves fiatalembertől meglehetősen radikális megoldása lehetett valamilyen, élete eme szakaszán bekövetkezett ellentmondásnak. Miért mondhatott le Lázár Vilmos tiszti rangjáról, amelyhez oly nehezen jutott hozzá? - Komoly motívum lehetett e döntésben az is, hogy 11 évi szolgálat után is „csak” második fokozatú hadnagy maradt. Motiválhatta elhatározása radikális jellegében az is, hogy - hasonlóan zászlóaljbeli társához, Knezic Károlyhoz - „elege lett” a galiciai lengyel nemességnek parasztjaik elégedetlenségét megtorló cselekedeteiből. Elképzelhető az is, hogy a jól és sokoldalúan képzett fiatal tiszt polgári jellegű ajánlatokat kapott, amelyek biztosabb anyagi jövőt ígértek számára. Ha a kutató a következő, az 1844. év eseményeit elemzi, akkor rálelhet Lázár Vilmos döntésének valósabb, bizonyosabb motívumára. Ebben az évben vette el feleségül báró Reviczky Máriát, aki Halasy József Zemplén vármegyei földbirtokos özvegye volt, és akinek a férje 1843-ban hunyt el. Lázár Vilmos és Halasyné báró Reviczky Mária ismeretsége korábbi keletű lehetett. A 34. sorgyalogezred központja Kassa volt, de zászlóaljai és azok századai az Osztrák Császárság különböző tartományaiban teljesítettek szolgálatot. Ezért - meghatározott időközönként, de rendszeresen — az ezred alárendelt alakulatait, illetőleg tisztjeit összevonták Kassán, vagy a környező vármegyék nagyobb helységeiben, amely helyeken számukra „eligazításokat” tartottak új rendelkezésekről, parancsokról, szolgálati, harcászati, stb. szabályzatokról, leginkább azok változásairól. Ezek az összevonások sajátos eseményeket jelentettek az adott helységek és lakosainak életében is. Ilyen alkalmakkor megszaporodott pl. a bálok száma, s a fiatal, egyáltalán az ezred tisztjei gyakran kaptak meghivást tehetős nemesi, birtokos, tisztes polgári és értelmiségi (honorácior) családokhoz, hiszen a tisztek igen tájékozottak lehettek a Új Hevesi Napló 39
