Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bodó László: Lázár Vilmos - felsőbb jóváhagyás reményében - honvéd ezredes
Bodó László felsőbb jóváhagyás reményében — honvéd ezredes 1815. június 18-án a Waterloonál vívott ütközetben Bonaparte Napóleon tervei végleg szertefoszlottak. A győztes szövetségesek csapatai másodszor is bevonultak Párizsba- 1815. július 3-án. Ebben az évben született1 Lázár Vilmos a Torontál vérmegyei Nagy becskereken (a mai szerbiai Zrenjaninban), mégpedig Erdélyből áttelepült örmény család gyermekeként.2 A török hódoltság alatt Torontál vármegye csaknem teljesen elnéptelenedett, hovatovább neve is majdnem feledésbe merült. A török kiűzését követően a bécsi udvar - Barcelona vidékéről - spanyolokat telepített be, de sok francia és német telepes is itt talált otthonra - ha ideiglenes jelleggel is. Az 1718. évi magyar-török háborút követően III. Károly (1711- 1740) császár és magyar király, Savoyai Jenő herceg, a császári hadak főparancsnokának tanácsára bánsággá (Temesi bánság), vagyis katonai határőrvidékké szervezte át Torontál vármegyét is, felosztva a bánság területét hat századkerületre, és közvetlenül alárendelte a bécsi kormányhivataloknak. Ez az átszervezés, valamint az újabb, az 1736-1739. évi magyar-török háború elkényszerítették innen a korábban letelepült népeket. Helyükre - a magyar-török háborúkat követően — Erdélyből örmények, délről szerbek, nyugatról pedig németek telepedtek le.3 A 18. század közepétől kezdődően gyors gazdasági fejlődés vette kezdetét, amelynek következtében Mária Terézia császámő- és magyar királynőtől Nagybecskerek mezővárosi szabadalmat kapott 1769-ben, II. József (1780-1790) pedig megszüntette a századkerületek többségét, vagyis a Temesi bánság, így Torontál vármegye nagyobb része és a megye székhelye: Nagybecskerek is kikerült a tartományi jellegű, a bécsi udvar közvetlen irányítás alól. A vármegye székhelye, különösen is a francia, illetőleg a napóleoni háborúk hatására gazdasági központjává vált. A gabonakereskedelemben betöltött szerepének jelentőségét bizonyította az a nagy kiterjedésű piac, amely a várost átszelő Bega folyó és -csatorna bal partján létesült, s amely 1918-ig a Gabona tér megnevezést viselte. Négy (később gőzgéppel felszerelt) malma őrölte a város vonzáskörzetének gabonaneműit. A városi és a városközeli építkezések szükségleteit tégla- és cserépgyára igyekezett kielégíteni. A vármegye len és kender termésének jelentékenyebb hányadát szövőgyárában, gyapjújának döntő hányadát pedig fonóüzemében dolgozták fel. Állatkereskedelmi gócpont jellegét a környék messze a legnagyobb kapacitású vágóhídja reprezentálta. Nagybecskerek kulturális központtá válását bizonyította az itt létesült gimnázium, amit a kegyesrendi szerzet működtetett, hogy a reformkorban vetették meg az alapját a kereskedelmi és közigazgatási középfokú képzésnek. Torontál vármegye székhelyén, amelynek ekkor tízezer körül mozgott lélekszáma, a lakosság többsége örmény volt, vallását tekintve nem egyesült görögkeleti. Ezért itt székelt a Temesvár- nagybecskereki görögkeleti esperesség is. A szűkebb haza: a Bánság, az egykori határőrvidék vonzották Lázár Vilmost a katonáskodás felé; az átlagostól eltérő gyors gazdasági fejlődés motiválta intellektusa fejlesztésének sürgető kielégítését; a különféle nemzetiségű és vallású együttélők formálták meggyőződéses toleranciáját, a vállalkozás bátorságát, a változtatás iránti érzékenységét, a személyiség szabadsága és a szabad polgár jogai megteremtésének szándékát. Ezeket örökölte sokrétűen tehetséges örmény őseitől és a reményteljes magyar jövőtől. Új Hevesi Napló 37
