Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey II.
(Estffárg (Kergéig Qá4) mAátJe JQem/oe^ II. í^ye/yymeÁÁsp.'a, nmie/teóéáe, /catomaifuílydfa, ÁAxaáád^a Visszatérve Lenkey Károly és Keszlerffy Terézia házasságára, kapcsolatuk megromlásában nagy szerepe volt a történelemnek. Hiszen a napóleoni háború következtében a családnak többször is menekülnie kellett Bécsből. Fiuk, Károly, idős korában így emlékezett a gyermekkora éveire: „Apám úgy jutott a bécsi lakáshoz, hogy a mai gárdánál szolgálván 1799-ben szabadságra jött haza Egerbe, megismerkedett Keszlerffy Terézia édesanyámmal, 1800-ban odahagyta a gárdát és anyámat nőül vette, és Bécsbe vitte, ahol az ismeretes magyar borkereskedést indította meg, így születtem én Bécsben 1803. február 27-én. A franciák 1805-ben anyámat Bécsből Egerbe szüleihez szalajtották, ahol mindaddig maradt, míg 1807-ben öcsém, János született, ezután ismét Bécsbe mentünk és 1809-ig, míg a franciák Bécset újra meg nem látogatták, mire anyám újra megszalad, Egerbe hazajött, és többé vissza se ment, mert a franciák sok károkat okoztak apám pincéiben, és anyám azon volt, hogy a kereskedelemmel felhagyjon. Apám Lenkey Ákos öccsét már 1801-ben felvitte magához és bevezette a kereskedésbe, 1810-ben megbízván őt a kereskedés vitelével, és engedve anyám akaratának, lejött lakni Egerbe, azon tervvel, hogy öccse, Ákos, Bécsben és az apám pedig az országból szedje és küldje fel a borokat, így kívánván folytatni a kereskedést. 1812-ben, míg apám borokat vásárolni volt az országban, meghasonlás jött létre anyám és apám között, mire apánk hazajött, csak kettőnket talált honn cselédekkel, mert anyánk elhagyott - és szüleihez költözött. Apám elkeseredésében rögtön mindent dobra veretett és bennünket felpakolt és elmentünk Aradra lakni, és így jutottunk 1812-ben Aradra. Öcsém, midőn hétesztendős korát elérte, Bécsbe vitette, Ákos nagybátyámhoz, aki őt a Löwenburg intézetbe adta. "2!i A családi háború és a válóperrel járó huzavona 1817-ig elhúzódott az egri érsek előtt. Apjuk Aradon a vármegyénél előbb al-, majd főszolgabíró, majd táblabíró lett29, és 1836. június 19-én hunyt el Budán.30 Lenkey Károly Aradon a minoriták gimnáziumába került, s ott érettségizett. 19 évesen hadapród lett a József nádor nevét viselő 2.huszárezredben, ahol 1824-ben hadnagy, 1829-ben már főhadnagy, 1836-ban százados és századparancsnok volt.31 Testvére, János is a katonai pályát választotta. A Lenkey fivérek pályafutása - úgymond - a korban általános gyakorlat szerint alakult. A XVIII. század végén és a XIX. század elején egy elszegényedett nemesi családból származó fiatalembernek nem sok lehetősége maradt a „felemelkedésre”. Választhatott a katonai, jogászi vagy papi hivatás között. A Lenkey családban is a férfiak közül többen választották a katonai, jogászi vagy egyházi pályát. A családi hagyomány szerint Szlavóniában beleszeretett egy hozzá hasonlóan szegény, de szép leányba, PREIDIGO Máriába, aki egy postatisztnek volt a gyermeke. 1839-ben, miután a korban szokásos cautiot32, melyet a császári-királyi hadsereg tagjainak kellett nősülés esetén letenni, mintegy biztosítékként, hogy rangjának megfelelő életszínvonalat tud biztosítani jövendő családjának, lemondott tiszti rangjáról és kilépett a hadseregből.33 Hősünk, Lenkey Károly sorsáról, a hadseregből történt kilépését követően keveset tudunk. Házasságkötése után egy ideig Vukováron élt, ugyanis itt született Albin fia s Új Hevesi Napló 33
