Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése

Mialkovszky Erzsébet pazar jelmezei. Bessenyei nem véletlenül színészkirály: szinte észrevétlenül alakul át a durva, részeges András kovácsmesterré. Üti-veri hites feleségét, elcsépeli Kongót, a szolgáját. Az ütlegekből kijut Rózának, a hűséges szamárkának is. Kikerüljük a népszínmű csapdáit: valóságos dráma ez a brutalitás András kovács környezete számára. A nagy spanyol Calderón megirigyeli ezt a magyar dráma-remeket, tapsol az Élet álom című darabjának zseniális magyarításáért. Szemes Mari maga a kirobbanó energia. Maros Gábor a nyitására készülő egri várszínház nagy felfedezettje: színrelépésével betölti az óriás-színpadot, az egész teret; övé a teljes várudvar... Kongója az eszményi hűség és aggodalom az alkoholban fokozatosan megsemmisülő kovácsmestere iránt. Elérkezik a vég: András kovács az italtól eszméletlenül a sárba dől. Érkezik a Király a kíséretével. Hirtelen ötletből, sajátmaguk szórakoztatására az eszméletlen mesterembert kimosdattatják, puha pehelyágyba bújtatják, és ébredésekor a vad embert királyként köszöntik. András, a kovács, kábult fejjel, mint valami tündérálom: királyként ébred. Előtte, az egyszerű kovácsmester előtt hódol a fényes udvar. Megetetik, felöltöztetik, pompás királyi ruhába rakják, trónra ültetik. És egy szürke ember - ebben a mesés kényszerhelyzetben kénytelen királyként mozogni, lélegezni, élni, majd - tevékenykedni... András mester a maga rejtett, eredeti embersége, veleszületett bölcsessége láthatatlan sugárzásával királykodik. Követeket fogad, országos ügyekben dönt. A főudvarmester ruhájába bújt eredeti Király és az udvaroncok ajkára fagy a nevetés. Andrást órák alatt nagy királlyá teszi a királykodása, és amikor a király színe elé kerülő panaszos, Kongó szolgája panaszában kell királyi Ítéletet hoznia önmaga ellen, mert részegségében csúnyán elagyabugyálta a szolgáját: született királyhoz is méltó bölcs döntést hoz a tiszavirág-életű koronás fő: királyi dekrétumba parancsolja, hogy amennyiben András kovács újra kezet emelne Kongó szolgájára, a Szolga legyen az úr, és a Mester pedig Kongó szolgája... A nyilvános főpróba előtt sorozatos szövegösszemondó próbákat tartok. Bessenyei váratlanul „összeomlik”... Semmit nem ért, semmit nem tud, semmit nem fogad el hitelesnek. A nagy színész tragikus krízisét Agárdi Gábor oldja fel: mondatról-mondatra viszi át színészbarátját a nihil útvesztőin... Ez életem legborzalmasabb próbája. András kovács elátkozza, hogy Egerbe szerződött... Este első öltözéses próba. Barátok, ismerősök, várszínháziak, helyi funkcionáriusok megtöltik a fél nézőteret. Egybemegy a próba, leállás nélkül. Bessenyei remekel. Agárdi elszürkül. Maros Gabi, Szemes Mari, Bánffy Gyuri nagy színészi alakítást sejtet. Éjfélkor már Bessenyei kéri, sürgeti, hogy kezdjük elölről, újra, az egészet!... Nyilvános főpróba. Zsúfolásig teli az ezerszemélyes nézőtér. A Műsorrendező Iroda jelzi: már egyetlen előadásra sem lehet jegyet kapni! Száz pótszék bepréselése miatt veszek össze életre-halálra a kirendelt tűzoltó-ügyeletesekkel... Megszólal a várszínház szignálja. Felharsan a nóta, megindul hátulról, a nézőtér mögül a vándorszínészcsapat, Bánffy - Szentes Regináid professzor úr vezetésével, magyar ruhában. Bánffy Gyuri ízes szép magyar nyelven köszönti a nagyérdemű közönséget. Felcsattan, feldübörög az első tapsorkán, és mi akkor, 1975. július 7-én: színtársulat és közönség mindannyian tudtuk - diadallal született meg Magyarország legfrissebb és egyik Új Hevesi Napló 31

Next

/
Thumbnails
Contents