Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 11. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Fosztóka klub

saját körzeti tévéjük, önkormányzati újságjuk, önként mehetnek vért adni... Ja, és országgyűlési képviselőjük is van. Mit akarnak még?- Tetszik tudni, egy kis tollfosztás, kukoricahántás, fonóka, esetleg népitánc... Szóval egy kis klubot a ruhaszárítóban, ahol közelebbről is megismerhetjük egymást.- Ne idegesítsen, mert harapok! - mennydörögte a Hivatal, és kettéharapta a golyóstollát. - Amit tudniuk kell, azt én megmondom maguknak. Még azt is, ki figyelte meg a miniszterelnököt, meg azt is, hogyan lőtte főbe magát tíz lépésről a békéscsabai rendőr. No de... tán csak nem az én toliamat akarják fosztogatni traccsparti közben?!- Ugyan, kérem, ki merne az Ön tollához nyúlni?! Csak, tetszik tudni, azt mondta a múltkor a kormányszóvivő, hogy szükség van az alulról jövő...- Jó, hogy mondja... Magam is gondolkoztam már azon, hogy kinevezek egy szóvivőt, de ez kétszer is meggondolandó lépés. Mi lesz, ha elviszi, és nem hozza vissza?- Szó sincs róla, kérem, nálunk nem ilyesmit lopnak az emberek manapság...- Maguknál nem, de mi ebből élünk. Mi Hivatal vagyunk!...- Tessék már aláírni, mert várnak a klubtársak!...- Egy frászt! - üvöltötte Hivatal úr. - Egy frászt! Inkább kiadom rá az engedélyt a halsütőnek. Ő legalább adót fizet érte. Méghogy nonprofit izé...- De kérem, a szóvivő azt mondta, hogy a Kormány támogat bennünket...- A Kormány igen, de tudja, hány áttétel van egy kardánban?

így hát nem lett klub a ruhaszárítóban, de a fosztókát azért sikerült összehozni a szomszédasszonnyal. Amikor a férje tartós kiküldetésben van, mindig gondosan megfosztjuk egymást a ruháinktól. És ezek után valahogy úgy vagyok vele: nem is olyan nagyon fontos, hogy közelebbről megismerkedjek a szomszéddal.

16

X. évfolyam 11. szám — 2000. november