Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Halál

őszben, ha fáknak félénk árnya van, télben, mikor fent tűnődik egy csillag, s tavaszban, ha öcsémnek és nekem verset olvasol, mert visszahoz múltból volt madárhangú égbolt-szerelem.

Ha én halok meg (mert minden megeshet!) nehogy sirass! Titkot súgok, nagyot: e csapdamélyen éltem merő látszat, - így e nincsből meg miként halhatok?! Verseim vannak, ámde fura fickók, s hidd el nekem, hogy könnyet egy se kér! Halálra is gúnyosan ránevetnek, ha közelít a csapdamélyi éj.

Valamit tudnak amit nem tudok még, mert az Anyagban legbelül ragyog, s amit maholnap talán meglát bennem nyíló szemmel egy hallgató halott.

8

X. évfolyam 11. szám — 2000. november