Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Mikós: Örök barátunk - Szabó Lőrinc
Losonci Miklós (Ü-m/v /wwátuwA — &%aAá JQS'y-inc A világirodalom költőit nevezte meg maradandó értékű műfordítás- gyűjteményében „Örök barátaink”-nak, ma már ő is, Szabó Lőrinc: Örök barátunk. Abban egyedi érték költészete, egyedi, maradandó kincs, hogy ősi remegések barbár ereje és intellektusának korszerű egyetemessége élteti. Erős érzékiség és átható gondolkodás. Meghökkentő és markáns, abban főként, hogy a hétköznapok varázsa, a köznapok általános nyelvhasználata emelkedik poézissé. Az ősemberi vadság csatlakozik a mai ember érzékenységéhez, így vált líránk tejútrendszerének új csillagává Szabó Lőrinc. Vonzó, hogy száműzött minden féltékenységet, merész és árnyaltan egyszerű - összegyűjti és finomítja a század világérzését, a szabadság nagy eszméjét a szerelemre is kiterjeszti, mely életének nagy ajándéka és fájdalma, kincsosztó és kínosztó energia. Szellemisége erőteljesen lényegretörő, századunk emberének új filozófiáját tárja föl maradéktalan nyíltsággal, bátor természetességgel, köntörfalazás nélkül. Kérlelhetetlenül idézi létünk ördögi természetét is, nemcsak a jóság oly sérülékeny állapotát. Nagy gazdagságot halmozott föl költészete, ezzel gyarapít mindannyiunkat nemcsak gyönyörködtetéssel, hanem oly sokszor fájdalmakat is okozó fölismerésekkel. Ördögi-isteni az ember - épít, rombol, ez az összetartozó kettősség Szabó Lőrinc kincstermő-sebosztó költői gyakorlata, mely mindig önvallomás. Bennünk finomodik a durvaság is, e lírai ösvény módosítására is kérleli igazság-esztétikum. Minden tanulságot számba vesz, a gályarabok iszonyú lelki rázkódásait. Mást is: Goethe Fényt sürgető lelki-szellemi világosságát. Köznapisága az ünnep, az egyszerű tények jelentik ámulatát, mindenekelőtt 1925-ből a „Kenyér”, mely durva közegben is rálel a csodára: „Aztán egyszerre magamat láttam, e roppant áradat gyilkosát, Isten gyilkosát, aki kaszával belevág az örök csodába, töri, üti a szent anyagot, megsüti s eszi Istent, aki test, aki vér- s letettelek, darab kenyér, s fölvettelek, elnéztelek, magamban éreztem az életedet, - aztán lassan úgy ettelek tovább, mint a hívő az úrvacsorát.” Dehogy érzéketlen Szabó Lőrinc, tele áhítattal és megrendüléssel,- amikor fölismeri és fölismerteti az élet szertartást - itt történetesen a kenyérben. Úgy véli, költészetével igazolja is Szabó Lőrinc, hogy a nő életünk nagy ajándéka, az asszonyok „Isten darabkái”. Ars poeticája, hogy versei természettudományosán is igazak legyenek - közelítsék, birtokolják az igazságot, amennyire lehet, az ő lírája a tárgyilagosság magaslata is, ezt tömöríti a szubjektív élményhez. Rejtett, rejtőző az ő rendkivül mély együttérzése emberhez, állathoz, növényhez, magához a föl nem ismert anyag alázatához, mely szolgálja Új Hevesi Napló 33
