Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Cs. Varga István: Fotóművész-látó ember
Móser Zoltán szívügye a középkor, a media aetas teocentrikus (istenközpontú), transzcendens (túlvilági) szemléletű. Itt az ember valóban imago Dei, Isten képmása, akit az Úr „ in inmaginem et similitudinem” — arcára és hasonlatosságára teremtett. Azóta az ember Istentől kapott arca sokszor lehullt a porba, és lett az ember „Sárkányfogvetemény”. Mit üzen Móser Zoltán fotóművészete a régi korok remekműveivel?—Hitet, reményt, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon”, amit Szabó Lőrinc is vállalt: “Harc az ünnepért”. Ezeken a képeken a gregorián dallama, a vox humana hangja szól. Itt a „Laudetur Jesus Christus”-ra az „In aeternum” a válasz, de már készülődik a „Mindörökké” felelet. Ekkor véglegesen már megszilárdították a törvényt, az új hitet, kiművelték a valláserkölcs alapjait, hogy kifejlesszék az elérhető jólétet és magasabb műveltséget. Móser Zoltán bejárta e kis hazát, összegyűjtötte múltunk emlékeit, megörökítette őseink szent hitének nyomait. Célja éleszteni a hitet, a kegyeletet a kétezer év, a magyar kereszténység szent emlékei iránt. Az elődök erényeinek követésére, a nemzeti hagyományok ápolására buzdít, amelyek a magyarság legdrágább kincsét képezik. Célja, hogy művészete által gyönyörködjünk és jövőbe vetett hitünk is megerősödjön. Móser Zoltán számára hasonlót jelent a bélapátfalvi apátsági templom, mint Fodor Andrásnak, aki versben örökítette meg „ az ősi, Fülep-magasztalta templom,” vizuális élményét. Részese lehettem a költő áhítatának, aki családjával együtt elfogódva nézte egykor a „homokszikla-paravánból / kisajgó édes-gyönyörű monostort, / a magyar Istennek tetsző arányt”. A bélapátfalvi templomot az elődök gyönyörűen helyezték el a tájban, az aztalnak és koporsónak is felfogható, akkor még csonkítatlanul fenséges Bélkő aljában. Móser fotói bizonyítják: másképpen lát a fotóművész, különösen a fényképezőgép objektívjának segítségével. A bélapátfalvi templom architektúrái szépségei felragyognak művészetében. A templom jobboldali hajójának első pillérén a konzolt virágminta ékesíti. Általa a régi mesterek üzenik: több szépséget teremtettek volna, ha lett volna rá mód, ha a körülmények és a szigorú ciszterci szabályok engedték volna. Móser művészete a legmagasabb esztétikai igénnel tölti be hivatását. Hitet jelöl és utat mutat, tudatosítja bennünk, hogy Isten különös kegyelméből a magyarság sorsa a tragédiák ellenére sem pecsételődött meg. Bízzunk abban, hogy a történelem Istene tovább élteti a magyarságot mindaddig, amíg ember lesz a földön. Móser Zoltán annak az alkotó értelmiségnek a megtestesítője, aki nyomorúságos állapotában, a létminimum mélységszintjén világszínvonalon teszi dolgát, végzi küldetéses hivatását. A bélapátfalvi cisztercita templom 78 X. évfolyam 10. szám — 2000. október
