Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Válasz Pásztor Emilnek
Gserniczky Dénes Kedves Pásztor Emil! Örömmel olvastam az Új Hevesi Napló 2000. augusztusi számában megjelent megtisztelő sorait. írásának címe A legendák Petőfije, mely Keressük Petőfit című cikkemmel foglalkozik. Nem vagyok jártas a haditudományokban. Életem során sokkal szelídebb területen igyekeztem tudásomat gyarapítani. így fogadja írásomat egy békés természetű ember megjegyzéseinek. Ön jóindulatú leereszkedéssel kezeli Keressük Petőfit című írásomat. Apósom történetét, azt, hogy ö a saját szemével látta egy szibériai temetőben az „itt nyugszik Petőfi Petrovics Sándor magyar költő” sírfeliratot azzal magyarázza, hogy idézem: „... Szibériában minden időben sok ezer Alekszandr Petrovics (azaz Petőfi Sándor) élhetett, s egy ilyen nevű halottnak a sírjára esetleg egy korábban arra vetődött világháborús magyar hadifogoly tehetett - a hazájára emlékezve - ilyen új feliratot. ” Tehát egy magyar hadifogoly betévedt egy szibériai temetőbe, ott meglátott egy Alekszandr Petrovics nevet, fogta a szükséges kellékeket és kicserélte a sírfeliratot. Ha ez így történt, nem tudom, mit szólt a sírt látogató rokonság, hogy halottuk egyik napról a másikra magyar költő lett. Hadd hívjam fel szíves figyelmét, hogy ez esetben egy meghatározatlan, esetleg létező hadifogoly tettéről van szó, apósom viszont KONKRET orosz emberrel beszélt Szibériában, aki konkrétan PETŐFI NEMZETÉRŐL beszélt. Honnét vette? A szibériai muzsik elbeszélése azt mutatja, hogy ez több nemzedéken át elterjedt történet volt azon a vidéken. Ezek az egyszerű emberek nem irodalmi vagy történelmi kutatómunkára alapozzák értesüléseiket, hanem kemény mindennapi közvetlen tapasztalatokra. Igaz, némelyikből balladai vagy mesehőst csinál fantáziája, de a kiindulási alap az esetek többségében a valóság. Dienes András már abban a változatban hisz, hogy a Szibériába került magyar hadifoglyok valóban felfedeztek néhány Alekszandr Petrovics sírfeliratot és, idézem: „... a hazától messzire került magyarban felderengett az egykori tanítótól hallott név, amit a saját szemével olvasott egy fejfán: így most már ő szemtanú... " Igen, azzal a különbséggel, hogy a Dienes András által említett hadifogoly Alekszandr Petrovics sírfeliratot látott, apósom viszont egy „ Itt nyugszik Petőfi Petrovics Sándor magyar költő" szövegűt. Újból idézem Önt: „Egy kissé meseszerű... az is, hogy Cserniczky Dénes a segesvári csatát közvetlenül követő eseményeket elképzeli. ” Röviden: a csata után jöttek a szanitécek, egészségügyi katonák. Szortírozták a sebesülteket és halottakat, de senki sem ismerte fel Petőfit, sem mint költőt, sem mint Bem számysegédjét. Mindössze egy osztrák tiszt irt erről jelentést, hogy ő látta a költő holttestét. Pásztor Emil meg is magyarázza, hogy az egészben ott a tévedés és meseszerü, hogy szerinte (ahogyan írja) nem Bem tábornok seregének katonái temették el a mintegy ezer halottat. Igen, lényegében így igaz. A csatát „tisztogatás” és temetés követte. A „tisztogatást” itt az úgynevezett „Nassau ulánusok” végezték. Mögöttük nem messze lovagolt Heydte osztrák ezredes, Erdély jövendő Haynauja. Ő az a bizonyos tiszt, aki írásos jelentést írt, hogy ő látta Petőfi holttestét. Heydte emberei másnap kimentek a csatatérre és elvégezték a „végleges tisztogatást”, ami annyit jelentett, hogy a sebesülteket gondosan 68 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
