Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÖZÉLET - Abkarovits Endre: Erdélyi tájakon
A kapuállítás hagyománya azonban tovább él. Jellemző, hogy a millenniumról való megemlékezés legméltóbb helyi formájának olyan közösségi épületek, mint az óvoda elé történő új, festett székelykapu állítását tartották (ld. hátsó borítót is). Máréfalváról aztán a szépséges hargitai fenyvesek között vezet utunk tovább, míg az esti naplementében kitárulkozik előttünk a megunhatatlan Csíki-medence. Ezúttal csíkszentmártoni pedagógus barátaink a vendéglátóink. Épp jókor érkeztünk, mert másnap a helyi általános iskolában kicsengetés van. A diákok mind székely népviseletben. A falakon függő tablókon ugyanezt látom. Érdeklődöm, hogy vajon nem probléma-e a mai fiatalokat rávenni, hogy népviseletbe öltözzenek. A meggyőző válaszokból kitűnik, hogy egyáltalán nem. Két nap múlva a búcsún is számos fiatalt látok székely népviseletben. Addig azonban még van egy kis időnk. Magában Csíkszereda belvárosában nem sok látnivaló van az egy Mikó-várat leszámítva. (Annak gazdag gyűjteményeit viszont föltétlen érdemes megtekinteni.) Elővárosában, a korábbi Csíkzsögödön viszont - alig észrevehetően - meghúzódik egy igen fontos múzeum. A talán legnagyobb székely festő, (Zsögödi) Nagy Imre képei láthatók itt az egykori háza mellé épített képtárban. Az 1976- ban elhunyt művész végig a zsögödi táj és a falu igézetében alkotott, akár otthon festett, akár Kolozsvárott. Műveihez mániákusan ragaszkodott, képes volt az eladottakat is visszavásárolni. Ezért a múzeum anyaga igen gazdag, minden évben új kiállítást rendeznek. Az ideit különösen kiemelkedőnek találtuk. Ezen kis megálló után Gyimesbe indulunk A Somlyói búcsú előtti nap van, s azt reméljük, hogy a zarándoklaton résztvevő csángók keresztaljaival találkozhatunk szembe. Ilyenkor ugyanis már többnyire úton vannak a távolabbi falvakból templomi zászlajuk alatt Csíksomlyóra tartó hívők. Korábban a moldvai csángók a gyimesiekhez mentek először, s együtt vonultak tovább. De mint most megtudjuk, mostanában már vonatra ülnek, így őket már csak a búcsún láthatjuk. Szerencsénkre viszont Gyimesbükkre pont a keresztalja indulására érkeztünk. Előbb azonban néhány szót Gyimesről! Ez a méltatlanul kevéssé ismert gyönyörű vidék alig egy órára fekszik Csíkszeredától. A turizmus mégis alig fedezte fel ezt a néprajzilag is, természeti szépségeit illetően is egyedülálló tájegységet. De valószínűleg pont ennek köszönheti varázsát. Itt egyes részek még a korábbi századok életmódját tükrözik. Ha itt is mindenütt bazár lenne, mint Korondon vagy Kőrösfőn, s a turisták buszai szegélyeznék az útszéleket, akkor már nem ugyanaz lenne! Ha viszont itt felmegyünk egy- egy oldalvölgybe {patakba), úgy érezhetjük, mintha időutazásban lenne részünk. Mindegyik patak egy külön világ. Az előző években minden utazáson egy újabb völggyel igyekeztünk megismerkedni. Ezúttal erre nincs időnk, hiszen csak a búcsúsok elé jöttünk, no meg érdeklődni régi barátainknál a csángók sorsának alakulása felől. A Tatros völgyében hosszan elnyúló és összeérő három falu (Gyimesfelsölok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk) közül az utolsó templomához érve, épp a zarándokokat búcsúztató szentmise végét láthatjuk. A templom előtt már tömeg várja a keresztalja indulását. A csángó népviseletbe öltözött zászlóvivők megdöntik zászlaikat a templom felé, mintegy attól búcsúzva. Papjuk áldása után elindul a keresztalja. Mi azonban még egy kicsit továbbmegyünk. Néhány száz méterre a történelmi Magyarország legkeletibb határától lakik Deáky András, a közelmúltban nyugdíjba vonult iskolaigazgató, a gyimesi RMDSZ elnöke, a csángók ügyének legfőbb szószólója. Évek óta minden gyimesi utunkon betértünk hozzá, hogy a leghitelesebb forrásból értesüljünk a csángók ügyének állásáról. Mindig szervez valamit. Volt, amikor a község magyar névtáblájának felállítása volt a probléma, máskor a kábeltévé bevezetése, ismét máskor aláírások gyűjtése, hogy a másik két községtől mesterségesen leszakított és a túlnyomórészt 62 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
