Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÖZÉLET - Abkarovits Endre: Erdélyi tájakon
futja az időnkből. Ugyanakkor mindig vannak előre meg nem tervezett elemek, hirtelen jött ötletek, újabb ismeretségek. Erdély minden évszakban szép. Ha tehetjük, igyekszünk évente többször is ellátogatni oda. Ugyanakkor vannak olyan események, amikhez próbálunk igazodni. Ilyen a csíksomlyói búcsú, mely már régóta, de különösen a kilencvenes évek kezdetétől nemcsak egy jelentős egyházi esemény, hanem a világ magyarságának talán legnagyobb, évenkénti rendszerességgel megismétlődő találkozója. Most is úgy időzítettük útitársaimmal utunkat, hogy alapvetően ennek időpontjához igazodjunk, s emelett az ünnepet megelőző és követő napokban minél többet lássunk. Ezen az utazáson is a fenti útvonalat követtük. Sohase tudom megállni, hogy ne csodáljam meg a Kőrösfőn, a főút mentén kiállított kalotaszegi varrottasokat, vagy ne térnék be néhány fazekashoz Korondon. De ezeket most a visszafelé vezető útra hagyjuk, hogy kivételesen több idő maradjon a Hargita-hegység és az Erdélyi-medence találkozásánál fekvő, székelykapuiról híres Máréfalvára (Satu-Maré). Itt máskor is megállunk, hogy a legszebb kapuk közül néhányat lefényképezzünk. Alaposabb vizsgálódásra azonban sohasem j ütött idő, s a székelykapukra vonatkozó irodalom is eddig elég gyér volt. Pedig néhány alapvető kérdés régen izgat: Miért székelykapu a székelykapu? Honnan ered ez a fajta építmény, s máshol nincs ilyen? Miért épp Máréfalva a legnevezetesebb hely a Székelyföldön belül is? Miért pont a Ceaucescu-korszakban épült a legtöbb? Melyik az ősibb: a festett vagy a faragott?, stb., stb. Egy, az idei könyvnapra Erdélyben megjelent, Kovács Piroska által írt nagyszerű monográfia segítségével kapok választ több olyan kérdésre is, melyre eddig nem sikerült. Azt eddig is tudtam, hogy nemcsak a történelmi Magyarországon, s azon belül is nem kizárólag a Székelyföldön volt ismert ez a kaputípus. De mára Erdélyen belül is a Székelyföldön a leggyakoribb, így elnevezésének ez ad napjainkban létjogosultságot. Eredetéről is többféle teóriát hallottam már. Kovácsa Piroska szerint nálunk valószínűleg a nemesi udvarházak bejáratát . utánozták a falvak gazdái, ami nem ritkaság a népművészetben. Mármint, hogy egy magasabb társadalmi osztály (nemesség, polgárság) ízlésvilága idővel, némileg megváltozva, a parasztság életében bukkan fel újra. A székelykapu jellegű bejárat egyébként egy nagyon célszerű, logikus építmény, mely más stílusjegyekkel, díszítésekkel több országban is fellelhető. Ez a gyalogosok részére épített kiskapuból és a járműveket (jelen esetben egy megrakott szénásszekeret is) átengedő nagykapuból áll, melyeket fent egy kontyfa, s azon egy zsindellyel fedett galambbúg fog keretbe. A két kaput három kapufélfa (kapuzábé) tartja, s ezeket, valamint a kapuk feletti felületeket gazdag díszítés borítja. Különösen jó lehetőség kínálkozik erre a kiskapu fölötti tömör részen, az ún. kaputükrön. Itt tüntetik fel általában az építés évét és az építtetők nevét, felettük pedig az ún. kapucímer található, mely eredetileg az udvarházak esetében valóban a nemesek címerét mutatta, de itt már többnyire stilizált virágok, esetleg vallásos szimbólumok kompozíciója. De miért épp Máréfalva a leghíresebb székelykapus település? (Szabó T. Attila szerint 123 településről van adat a galambbúgos nagykapuról.) A válasz könnyebbik része az, hogy mert átvezet rajta a főútvonal, s ezt a falut látják legtöbben, és nem például a félreeső Zetelakát, ahol szintén nagy hagyománya van a galambbúgos nagykapuk állításának. Ettől azonban fontosabb része a válasznak az, hogy itt valóban nagyon sok és gazdagon díszített székelykapu van. Ennek a következő fő okai vannak: A falu szinte színmagyar. (Az 1992-es népszámlálás szerint 2017 lakosából 2014 vallotta magát magyarnak, beleértve a 400 cigányt is, de ők nem építenek székelykaput. A 60 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
