Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXVIII.
olyan is, amikor a legnagyobb meglepetésünkre, úgy rogy tűzbe, hogy meg sem mozdul többé. *** A következő eset még akkor történt, amikor főszereplője, Zoli, még puska nélkül járta az erdőt az akkor már sok éve eredményesen vadászó jó barátjával, Bálinttal. Május volt. Bálint a bakkal nem sietett, rendszerint üzekedéskor ejtette el. Most vaddisznóra vadásztak. Ilyenkor a szezon elején még kevés a zavarás, a terület nyugodt, a vad bátrabb, s hamarabb indul el esténként a táplálék után. Sokszor még a sötétedés beállta előtt. Egy jól kitaposott váltót állt el Zoli és Bálint, ahol a sűrű cserjés, iszalagos újulatból váltottak ki a disznók a lábaserdő irányába. Zoli túláradó vadászszenvedélye, felcsigázott idegállapota kiült az arcára. Láthatóan izgult, amikor a sűrűben megmozdult a vad, már lihegett idegességében, s rendkívüli önuralomra volt ahhoz szüksége, hogy csendes mozdulatlanságát megőrizhesse. Úgy tűnt, hogy legszívesebben egy fadoronggal vagy egy szál késsel a kezében berohanna a sűrűbe és az egyre fokozódó, már-már kirobbanó feszültségét a vaddal való közelharcban csillapítaná. Suttyó legénykorában a mezőszemerei határban igen eredményesen orvvadászott fácánra, nyálra. A már akkor jelentkező s rohamosan erősödő érdeklődése a vadászat iránt roppant leleményessé tette a vad megszerzésének módszereiben. Működött ott minden, ami eredményes volt. A klasszikusnak számító hurok és csapda mellett a jól irányított bottal való nyúldobás bolt Zoli egyik specialitása. Az ilyenkor felbukott, de rendszerint síró, keservesen makogó nyűi azonnali elhallgattatása fontos dolog volt, azaz megszokta, hogy az elejtett vadhoz azonnal odaszalad. A sűrűből nagyvad közeledésének roppanásai hallatszottak. Bálint kibiztosított puskával állt a fa mellett, és a sűrű széléről nem vette le tekintetét. Tudta, ott kell megjelenni a disznónak. Néhány másodperc múlva kibújt a disznó, de azonnal letért a kitaposott, addig használt váltójáról és fürge kocogással haladt a lábaserdő szélén. Bálint tisztán hallotta Zoli lihegését, s szinte érezte azt a vibráló, óriási feszültséget, ami majd szétvetette barátját. A disznó eközben távolodott, Bálint lövésre szánta el magát. Amikor a fegyver eldördült, a disznó alól mind a négy lába kiesett, s élettelenül elterült a földön. S ugyanebben a pillanatban már ugrott Zoli is, és nyargalt a disznó irányába, 12 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
