Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Három évtizede a népzene bűvöletében
mellett mindenféle zenét játszottunk. A Ki mit Tud?-ra klasszikus gitárral neveztem be, a Röpülj Pávára egyéniben magyar népdallal, Sebő Ferivel pedig balkáni zenével. Csak a magyar népdallal jutottam el a döntőig. A magyar népzenével való intenzívebb foglalkozáshoz a lökést egy diáktábori élmény adta. Az esti tábortüzeknél a más nemzetiségű fiatalok mind saját népdalaikat énekelték, csak mi, magyarok nem voltunk képesek erre. Ekkor határoztuk el Ferivel, hogy intenzívebben fogunk foglalkozni a magyar népzenével, bár eleinte a népdalok gitárkísérettel történő előadása nem váltott ki osztatlan elismerést.- A táncházmozgalom közel három évtizede alatt annak folyamatosan aktív résztvevője voltál, több együttesben voltál prímás, jelenleg a Kalamajka együttesben játszol, s tartotok szombatonként táncházakat. így közelről volt alkalmad látni a mozgalom népszerűségének alakulását. Időről-időre hallani olyan nézeteket, hogy a táncházmozgalom válságban van. Mi erről a véleményed?- Nem értek egyet azzal, hogy válságban lenne a táncházmozgalom. A hetvenes években egy speciális társadalmi és politikai helyzetben született a városi táncház. Politikai-ellenzéki tartalma is volt, a magyarságért való harcnak egy formája. Olyanok is elmentek a táncházba, akik nem táncolni akartak. A táncok megtanulása egyébként nagy kitartást igényel. Szemben az inkább balkáni népekre jellemző lánctáncokkal, a magyarságra jobban jellemző páros táncok elsajátítása sokkal nehezebb. A falusiak se tudták ezeket egyformán jól járni. Zenészben, énekesben, táncosban egyaránt volt egy piramis. Például Kalotaszegen volt egy-két zseniális zenész, 10-20 kiváló, 200 jó, több száz gyenge. Fia nem született bele, hosszú évek munkája, amíg az ember úgy megtanulja ezeket a táncokat, hogy élvezze is. A hetvenes-nyolcvanas években rengeteg plusz energia, fanatizmus segített abban, hogy olyanok is megtanulták a népi táncokat, akiknek ehhez nem volt igazából érzékük. Most már visszazökkent a helyére a táncház, mert az emberek nem politizálni akarnak azzal, hogy elmennek oda. Ráadásul, ha mostanában elmegy egy fiatal a táncházba, már nem biztos, hogy beleöli azokat a hónapokat, éveket, hogy megtanuljon táncolni, s különösen nem a páros táncokat. Fia egyáltalán rendszeresen választja ezt a szórakozási formát, könnyebb egy moldvai vagy balkáni táncházban gyors sikerélményre szert tenni, ahol egy dallamra egy néhány lépésből álló kombinációt kell csak megtanulnia, hamar közösségéiménye is lesz, míg egy marosszéki forgatós elsajátítása lényegesen nehezebb, s ahhoz egy jó partner is kell. A páros táncos, hagyományos táncházba ezért manapság kevesebben mennek. Amikor a táncházmozgalom beindult, nem sok más hasonló szórakozási forma állt a fiatalok rendelkezésére. Ma meg az Internettől a nagyszámú szórakozóhelyig van miből választani. Valamikor volt egy vagy két táncház, most meg számos magyar, valamint bolgár, görög, ír, stb. táncház között lehet választani. Ugyanez a helyzet a lemezek területén is. Valamikor megjelent egy-két lemez évente, ma óriási a választék. (Bár ez sok lemezbolt kínálatában nem mutatkozik.) Nem olyan egyszerű tehát a dolog, hogy lefelé, meg felfelé ívelő divathullámok vannak. Csak mondják, hogy válság van, valójában nagyobb a választék, mind táncházakban, mind egyéb szórakozási lehetőségekben, s a fiatalság jobban megoszlik a különböző helyszínek között.- A népdalok gyűjtésétől eljutottál azok tudományos feldolgozásáig. Tudtommal te vagy az első táncházi zenész, aki népzenei témából megszerezte a zenetudományok kandidátusa fokozatot. A Magyar Művelődési Intézet Népzenei Főosztályának főmunkatársa vagy, a Táncház Archívum vezetője. Televíziós műsorok szerkesztője, zenei 76 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
