Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - KÖZÉLET - Benkóczy György: Egri emlékek
Benkóczy György em/é/ce/c A Szürke Nénikék kis templomán is ispotályán túl lévő házban Tóth Árpád egy sorával élve „érkeztem földi útra én” a Széchenyi utcán, amelyet közönségesen csak főutcának nevezett az egri szólás, de legelső emlékeim már egy vásártéri házhoz kötődnek. Csengetésre rohantam kaput nyitni, de a keramitos kapualjban elvágódtam. Vérző orral nyitottam kaput édesapámnak, aki a fronton lőtt lábsebével kórházból érkezett haza. Besántikált velem anyámhoz, aki alig tudta hirtelen támadt örömében, melyikünket vegye előbb gondozásába. Később már egy kettővel lejjebb levő házba költöztünk. Utcára néző négy ablakával, nagy és kiskapujával elég szerény kinézetű volt, de belül annál tágasabb, L- alakban az egész telekhatáron beépítve helyiségekkel, istállóval, kocsiszínnel és fáskamrával a végén. Az udvaron három diófa, a padláson rengeteg lim-lom, felfedezésre váró érdekességgel. De az igazi csodavilág a vásártér volt egyetlen házsorával. Közvetlen mellettünk egy emeletes épület, vele együtt a Dohánygyár sarkára néztünk, amely hosszú vaskerítéses járdájával egészen a Werbőczy utcáig nyúlt. Túlsó végén látszottak a Törvényszék és a fogház hátulsó falai, a főutca felé eső oldalán az Aranyszőlő vendéglő, azaz kocsma, meg a Foglár intemátus drótkerítéses játszótere. A Vásártéren nevének megfelelően tartották a nagyvásárokat, amelyekre összecsődült az egész környék. Ott húzódtak hosszú sorban a csizmadiák sátrai, a szűcsök és a ruhaárus szabók, kalaposok, majd a kádárok kádakkal, hordókkal, sutukkal, léhó meg cserpák kínálatukkal, a fazekasok cserépedényeikkel. Kedvelt cikk volt a kékfestők áruja, de lehetett vásárolni kartont, olcsó méterárut, függönyt s nagy volt a választék fejkendőben. Itt árultak a szappanosok és a mézeskalácsosok, az ékességeket kínálók. Nevezetes volt a júniusi fokhagymavásár, szép füzérekbe fonva árusították s a vásárlók gyakran a nyakukba akasztva hordozták hazafelé. Gyümölcsöt, zöldségfélét, tejterméket, egyebet a Dobó téri piacon árusítottak. A Városházával szembeni oldalon sorakozott a Hangya Szövetkezet két boltja, az innen nyíló utcán a hentesek és mészárosok húsüzletei vörös téglás alacsony bódésorral. A Kaszinó utca végén levő kis téren volt a Halaspiac. Nem tudom, él-e még ez az elnevezés, ám ha a bécsi belvárosban megmaradhatott a Fleischmarkt név, az egriek is megőrizhetik a magukét. Ki a múltat nem becsüli, az a jövőt nem érdemli. Nekünk, gyerekeknek azonban a legvonzóbb volt a. mai Domus Áruház és az Autóbuszpályaudvar közötti kisebb tér, ahol sürögtek a ringlispílek, lendültek a felhők felé a hajóhinták és mindenféle csodás látványt hirdettek a mutatványos sátrak kikiáltói. Itt hirdették hangos szóval a sebtében felállított asztalokon vagy csupán gyékényen a különböző csodaszereket, újszerű használati tárgyakat, lett légyen az bajuszpedrő vagy éppen krumplihámozó. Ha szabadidőnk volt, egész délelőtt itt bámészkodhattunk. De a vásártér és környéke máskor is kínálta a legkülönbözőbb látványokat. Erre masíroztak észak felé a Vörös Hadsereg maradék hadsorai a kapuk elé kiálló cselédlányok gyönyörűségére, itt táboroztak a megszálló románok alakulatai, itt égették el a Tanácsköztársaság mindenféle iratát vagy nyomtatványát. A legkedveltebb látnivaló azonban az itt megtelepedő cirkuszok megjelenése volt. Órák hosszat bámultuk a felsorakozó lakókocsikat, a hatalmas sátrak felállítását, végül meg az elbontásukat. Az Új Hevesi Napló 59
