Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Hufnagl Katalin: Alfonz atya Kodály-könyvéről
élték át. Vagy milyen csodálatos a Szophoklész idézethez fűzött kodályi gondolat. Az ellenségnek végzetes ajándékai vannak, nem is hasznosak. (Aiasz 665.) Rólam is azt gondolták a kommunisták, hogy a Kossuth-díjjal mássá tehetnek.” Kemény mondatok ezek abban az időben, amikor a hazugság már világrenddé vált, s a diktatúra be akarta bizonyítani, hogy a nem e világból való igazságnak nincs helye a világban, de pirruszi győzelmet aratott, mert megerősítette azt a távoli múltba vesző tudást, hogy az igazság csak a neki elkötelezett ember által kerülhet a világba. Kodály Zoltán és Nádasi Alfonz erre voltak élő példák azokban az időkben. Végezetül egy igaz történet napjainkból: 1999. március 21-én Szent Benedek napján készültünk Alfonz atya születésnapját megünnepelni. 90 éves lett volna. Kiállítással, sok fényképpel és tárgyi emlékkel is felidéztük hosszú küzdelmes életét. Nekem szükségem lett volna pár képre a temetésről, s japán barátomnak is egy szép Kodály-kép kellett egy tanulmányához. Felmentünk hát az MTI fotóarchívumába és kikértük az összes Kodály- képet. A temetésről egy külön zsákban legalább száz kép volt, de olyan, amilyet én kerestem, egy sem! Én Alfonz atya fekete papi palástos alakját kerestem, amint beszenteli a sírt, vagy megáldja a koporsót. Erről egyetlen képkocka sem volt! Még egy ministráns szoknyájának a szegélye sem látszott egyetlen fotón sem. Ezzel szemben pártunk és kormányunk díszsorfala a ravatalnál, minden szögből sorozatban. Egész egyszerűen nem értettem. Az archívum kedves munkatársa, látva tanácstalanságomat, segíteni akart! Mondom, én Nádasi Alfonz bencés atyáról szeretnék egy képet, aki Kodályt temette. Erre a kedves hölgy képedt el! Miféle atyát keresek én? Hiszen Kodálynak állami temetése volt, nem egyházi! Különben is, nem is volt vallásos az öreg, tette hozzá jól értésükén az archívum munkatársa. Japán barátom, aki még ismerte Alfonz atyát személyesen, szintén álmélkodva állt mellettem. Most tisztelettel ajánlom dr. Nádasi Alfonz OSB könyvét minden jól értesült kételkedőnek: „Mundus vult decipit, ergo decipiatur.” (A világ azt akarja, hogy becsapják, hát csapják be”.) „Mennyi érték veszett el, ennek a tehetséges népnek az életéből éppen emiatt!” - kiáltott fel Kodály. És ennek hatását érezzük még napjainkban is. Azért adnám kezébe mindenkinek ezt a könyvet, mert ez nem teológia, nem irodalom, nem filozófia, nem pusztán intellektuális ismeretek halmaza, hanem a lényeg tudása - egyszóval: Bölcsesség. Erre senkit nem nevel a világ. Pedig bölcsesség nélkül az élet megoldhatatlan. Kodály Zoltán és Alfonz atya mindig helyt tudtak állni az élet viharaiban, mert a Bölcsesség erőt adott nekik. Ok, miközben két lábbal szilárdan álltak a földön, fölfelé éltek... Titkuk talán az lehetett, hogy mint jó zenészek, mindig hallgattak a belső hangra! Felismerték, melyik hang a hamis, s melyik az igazi! Új Hevesi Napló 51
