Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Imre László: Irodalom és küldetés
Céá /cü/d&teá Imre László új tanulmánykötetéről Imre László irodalomtörténész, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektor-helyettese, tanszékvezető professzora. Eddig megjelent könyvei: Rákos Sándor (Akadémiai Kiadó, 1973); Brjuszov és az orosz szimbolista regény (Akadémiai Kiadó, 1973); Arany János balladái (Tankönyvkiadó, 1988); A magyar verses regény (Akadémiai Kiadó, 1990); Az irodalmi műfajok és létformájuk (Helsinki, 1996); Műfajok létformája XIX. századi epikánkban (Kossuth Egyetemei Kiadó, Debrecen, 1996.) Imre László új könyve, az Irodalom és küldetéstudat (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000.) három részre tagolódik: „Kicsiny nép lélekben mily nagy lehet” (Tanulmányok a két világháború közötti romániai magyar irodalom köréből). Az írások végén megadott dátumok kortörténeti szempontból is fontosak. 1984-ben készített kezdeményező, újrafelfedező jelentőségű pályaképet Reményik Sándorról. 1981 a regényíró Makkai Sándorról szóló remek írás dátuma. Már 1984-ben eredeti szempontból, a nemzetegység regényballadájaként értelmezi Kós Károly Országépítőjét. Berde Mária különös sorsú regényéről, az életművének koronáját jelentő A hajnal embereiről egy 1986- os tanulmányában vall. Berde Mária befejezetlen müvének 1943-ban megjelent első két kötetében Szász Károly, Wesselényi Miklós, a Kemény család középpontban állításával Erdély, elsősorban Nagyenyed refonnkori életét tárja az olvasók elé. Imre Lászlót sokan főképpen a tizenkilencedik századi magyar irodalom egyetemi tanáraként ismerik és tisztelik, de tudjuk, hogy kutatóként, az Alföld egykori rovatvezetőjeként és kritikusaként nem feledkezett meg a XX. századi magyar literatúráról, az utóbbi 30 év átélt jelenkor irodalmáról sem, amelynek részese és több szempontból alakítója is volt. Könyvének gerincét a Németh Lászlóról, a félmúlt perspektívájában fejezetben közölt tanulmányok jelentik: „A feladatok ma megint itt tolonganak körülöttünk" (Németh László XIX. századélményéről). „A csendes eltűnődések verőfénye’’ Németh László Sillanpaaről alkotott képét vizsgálja. A különbözéstől az azonosulásig tanulmány Németh László Petőfi-értékelését követi nyomon igen tanulságosan. Egy vígjáték jelentésváltozásai Németh Harc a jólét ellen című darabját egyedülálló módon, a rá jellemző gondossággal és alapossággal analizálja. A Görgey-kérdés mélyrétegeibe világít be Az emberundortól a belátásig című értekezés. Németh László-jutatóként is bizonyíthatom, hogy az életművet eszmei szempontból megkoronázó Irgalom interpretációja originális, távlatos eredményeket, fontos inspirációkat adott a kutatás számára. A Németh László életműsorozatban napvilágot látott Homályból homályba, Az utolsó széttekintés és az Életmű szilánkokban című könyvekről készített esszérecenziók a szakirodalom értékes etalonját gazdagítják, a szerző fontos hozzájárulást jelentik a 2001-es Németh László- centenáriumhoz. A Németh Lászlóról szóló írások bizonyítják, hogy Németh László óriásműve - számos könyv, több száz tanulmány és cikk tanúsítja - rendkívül sokrétű és sokoldalú monumentum, kimeríthetetlen forrás. A gondolkodó pedagógus író művei emberségünk, európaiságunk, magyarságunk, történelmünk, társadalmunk, irodalmunk sorsának állandó újbóli értelmezésére, korigényének megfelelő vizsgálatára serkentenek. Olyan adatokat- összefüggéseket tár fel, amelyek a terjedelmes, de messze nem elégséges Németh László- szakirodalomban is újdonságokat jelentenek. Új Hevesi Napló 35
