Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Lék, Mózes, Se élő. Se holt
negyvenhat múltam vagyok a múltam rég volt nagy nemrég már minden emlék a részvétlen lét a semmin egy lék belepottyantam de majd kifognak ha nem ma holnap mögötte múltja kiszáradt meder folyót alig idéző puszta part minden nap megpróbáltatás teher amit magára venni nem akar nem is él már csupán emlékezik mint vadvíz csillantja meg tört szeme a hajdanvolt ég csillagképeit mi volt még egyszer megtörténhet-e mint gyík a naptól felhevült kövön sütkérezik agyán a gondolat a semmibe hull fájdalom öröm mint víz ha megbillen a poharad a világból a léte kicsordul a teste itt de lelke már ott túl Új Hevesi Napló 19
/
