Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Cseh Károly műfordítása

mely szemét nyitná, s önmagára nézne. Lehet, nem is fog. Ám igazi Szépség Messzeség felé viszi messzeségét, benne jóságot ölel át a béke, s a homlokán más jövő csillagéke, nem a jelené (az a Jelen messze, most még az Embert feszítik keresztre!)

Bennem, tudom, lejáróban az óra: árnyékot vet szívemre mutatója.

Anyag néz rám - lehet, hogy ez a lélek -, de én nem rá: a Messzeségre nézek.

E Földön érte gyűlöltem, szerettem, szívben csillagot érte rejtegettem.

Érte hurcoltak meg, s dobálnak rossz szót mai jelenben rám hitvány poroszlók.

Ő sir fel bennem, ha e jelent látja, s reményem: Ő lesz a Jövő Királya, az Út is Ő lesz, s ha felfénylik Fénye - parancsszó nélkül hull mindenki térdre.

Cbrisline cBusla

J3ábmosás

A tanítványok lábai, melyeket Jézus megmosott az utolsó vacsora előtt, tisztátlanok voltak.

Ismertem valakit,

aki nem járt templomba vasárnaponként, de nem csak Nagycsütörtökön mosta meg önként nagyanyja vénségtől görbe lábát s vagdosta le körmét óvatosan.

Harctéren tűnt el ez a férfi.

Hiszem, hogy az örök lakomán, mint hajdan a kedves tanítványok, a Mester szívébe zárva nyugodhat ő is, felebarátian osztozva a helyen sok más ismeretlennel.

Cseh Károly fordítása

26

X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember