Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Hiszek benned…, Mikor az anyag…
o¥(Mxdc beamed Hiszek benned, te tájban élő Ének, amikor nyárfád súg a messzeségnek, s mikor hegyeid szétnyitott tenyérben átsötétkéklenek az égszínkéken. Hiszek benned amikor fut a nádas, s zöld fénnyel int távoli szabadságnak, s patakvized átcsillog volt-csodákon nyíló szemmel új pillanatba látón. Hiszek benned mikor e légi lejtő felett fecske száll, bogámép veszejtő, s fehér mellényét villantja a nyárra az emberszívhez közeli madárka. Hiszek benned, ha hallgatnak a tölgyek ölében estnek, csillagos örömnek, s azt gondolom, míg átkarol az este: öröm és csillag közelebb lehetne! Hiszek benned, hogy engem is, te Ének, úgy temetsz el akár a messzeséget, magadba: fénybe, aranylón örökbe, földbe, amely dallamok örök földje, vízbe, amely átcsillan volt-csodákon nyíló szemmel új pillanatra látón, nyugtalan szélbe, mely keres egy zászlót, mai rabságból szabadságba vágyót, s vándor-világom adod nyárnak, ősznek, s télnek — múlással megbékélt időnek, s újra fehérnek, s rózsásan remeknek, - szívig hullámzó virágtengereknek. Hiszek abban: ha majd szemem lezárom, az maradok mi addig voltam - álom. Álom, amely van, - s nincs, mert ott a szélben, föld, víz, felejtés örök Énekében. 24 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
