Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Ördögszekér II.
T. Ágoston László ii.- Ülj le, öreg! - tette a vállára a kezét a párttitkár. - Nagyon jól tudod, hogy ötvenhat előtt se vitettem el senkit a faluból, pedig megtehettem volna. Meg is érdemelték volna néhányan... Akkor valóban csak egyetlen szavamon múlott. Nem akarunk mi rosszat senkinek. Azt akarjuk, hogy nektek se kelljen látástól vakulásig dolgoznotok, mégis meglegyen az ország kenyere. Gépek fognak dolgozni helyettetek. Miért olyan nehéz ezt megérteni?- Ezt értem, csak azt nem, miért a más földjén akarjátok kipróbálni a kolhozt. Ott volt a sok urasági birtok, miért nem azon szaladgáltattátok a gépeiteket?- Mert akkor még nem voltak gépek, az ország meg éhezett. Jól akart végre lakni a munkás, meg a paraszt is, akinek addig csak a kapanyél jutott a gazdaságból. A föld ezután is a tiéd marad, csak könnyebben fogsz élni.- Lári-fári... a prolinak is azt mondtátok, hogy az övé a gyár, de próbáljon meg hazavinni egy csavart...- Sohase mondtuk, hogy szét lehet hordani az ország értékeit. A gyár se azért van, hogy hazavigyék a munkások, hanem éppen azért az övék, hogy jobban vigyázzanak rá. A téesz meg olyan lesz, amilyenné ti teszitek.- Láttuk, milyen volt ötvenhat előtt...- Ugyan, Ignác bátyám, nagyon jól tudod, kik álltak össze akkor. Csupa volt napszámos ember, akik azt se tudták, hogyan fogjanak hozzá. Most meg ti, tapasztalt gazdák irányítanátok a gazdaságot. Képzeld el: ezer hektáros táblák, száz tehén egy istállókban...- Aztán majd azt kell vetni, meg oda, ahová a minisztérium mondja. Ott, Pesten, az íróasztal mellett döntik el, mikor kell kapálni... Hagyjatok engem békén! Öreg vagyok én már bohócnak!- Ez az utolsó szava?- Ez. Másnap hatalmas, tölcséres hangszórókat szereltek fel a tanácsháza tetejére, meg az utcákra is került néhány. Reggeltől-estig harsogott a zene, közbe-közbe bemondták azok nevét, akik már aláírták a belépési nyilatkozatot. Ennek külön-külön „Szív küldi _”-t cs ináltak; a tanács, a pártszervezet és a téesz tagsága nevében feltettek egy lemezt. Kormos gondterhelten sétálgatott föl-alá az irodájában, és egyre bosszúsabban gondolt a makacs öregemberre, aki miatt megint letolják a főnökei. Már az egész járásban befejezték a szervezést, egyedül ők nem tudnak egyről a kettőre jutni. No meg az a nyilas história is... Természetesen kifelejtette a bátyját az önéletrajzából. Bárki ezt tette volna a helyében. Mindenki tudta, de senki se emlegette föl eddig. Most meg... Eh... és éppen a párttitkár, meg a pesti munkásőrök előtt. Mondták is az este, hogy csúnya folt lehet a káderlapján, ha netán odafönt is megtudják. Ez a randaszájú vénember meg képes lesz följelenteni, ha azt remélheti, hogy ezzel megszabadulhat a szövetkezettől. De mi haszna lehetne belőle? Mindenképpen be kell lépnie, hiszen ő a falu hangadója. Most nyilván azt hiszi, hogy ő, a tanácselnök találta ki ezt az egészet... Ostoba vénember!... De ha följelenti, akár le is válthatják, sőt pártfegyelmi, meg a fene tudja, mi lehet még belőle. Az győz, aki előbb támad. Cselekedni kell, amíg nem késő. Nagyszerű ötlete támadt. Elővett az 18 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
