Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Jegenyefák, hollókkal
című köteted fogja át. A dalszerű versformákat kedvelted. Sok verset csak a Te fordításodban olvashatunk. Különösen szeretted a lengyel irodalmat, Herbertet, aki hamleti szívvel állt ’56-ban a „Határon”. Egy életen át tanultál és tanítottál. A hollókarmok és hulló szárnyak ellenére betöltötted a herberti „Pán Cogito küldetését”. Rád érvényes az írás szava: „akik igazságra tanítottak sokakat, tündököltek, örökkön-örökké, miként a csillagok.” Fogadjon kegyelmébe a Mindenható. Isten veled, Károly Bátyánk! EPjR.OíZ>A. Stfpor Glemér /w//r5Á/x.t/ Az ezeréves időben a világ minden táján fegyverben, rabságban vagy bujdosásban elveszett magyar milliók emlékére. Jegenyefák nagy menetben állnak némán, rezzenetlen lombjuk nélkül, mint a vázak utat, tájat így vigyáznak Ám a kelő, messze szélben hollók szállnak feketében hová szállnak ág lehajlik hol kárognak, meszehallik Úgy megülnek, egy-egy gyászló fellobogó borzas zászló súlyos árnyuk borong a fán lélek borong hangjuk nyomán Múltat síró, jövőt valló minden ágon az a holló? meg se kérdezd, meg se mondják Nem viszik el szived gondját Suhog a szél, gally megreccsen el az ágról holló hessen eltűnnek a ködös éjben ott lebegnek a mennyégben Új Hevesi Napló 5
