Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - KÖNYVSZEMLE - Júdás anyja
Vasvári Erika e bünbánat-fololdozás egységet Júdás anyjával kelti életre, aki Jézus édesanyjával Máriával közösen imádkozik, hogy az Atya bocsássa meg az iszonyú Júdás- bűnt, a legnagyobb vétket, az árulást. Ady és Vasvári Erika egymástól függetlenül bár, de azonos nyomon halad, hiszen az Ady-vers és novella, Vasvári Erika regénye szintén mindannyiunkat elmarasztal árulásban. Ha nem is egyetemes érvénnyel, de azzal a realitással igen, hogy minden embernek adott a Júdás órája. Vasvári Erika mindezt azzal is bonyolítja, hogy fölfedi a nehézséget, azt, hogy mi egyáltalán az árulás, hiszen napjainkban ennek földerítése nem is olyan egyszerű, mint Jézus Krisztus életében. Sokasodnak a Megváltók és júdások, mindannyian azok vagyunk. Nem mindegy, hogy életünk véghosszáig vagy rossz óránkban, ami Júdás-lelkünket illeti. Hosszabbítani lelkűnkben a Messiást, csökkenteni, szüntetni a Júdás-sötétet, ez a küldetésünk. Teljesen függetlenül egymástól - Ady 1905-ben, Vasvári Erika majd egy századdal később 2000-ben Leára, Júdás anyjára összpontosít. A költő Leának nevezi, Vasvári Erika Leia-nak. Egyszerre születik Adynál Jézus és Júdás, a pásztorok Júdást is dicsőítették, Adynál sokan úgy gondolják, hogy ő lesz a zsidók királya. Milyen különös, Adynál Lea kegyelmez Máriának és szép szőke gyermekének, Jézusnak. Tévedés zavara terjeng Adynál, tudatosan, olyannyira, hogy a királyok a kis Júdásnak szórják az aranyat. Vasvári Erika másképpen hajlítja a cselekményt, az ő változatában Mária, a Szűz megbocsát fia, Jézus gyilkosának, s azért imádkozik, hogy az Atya kegyelmezzen. Mindez külső héj, a lényeg a lényeg, Ady remekművében is az, Vasvári Erika mestermüvében szintúgy. Nincs vége Júdás történetének, nem marad az árulás a Krisztus utáni első században, kíséri a históriát máig. Adynál Júdás apja büszke fiára, Vasvári Erika változatában elhagyja a szülő nőt gyermekével egyetemben. Itt felelőtlen - mindkét műben azonban a fő probléma közös -, az ősgonosz fékezetlen terjedése. Az is, hogy az asszonyok - Mária és Lea, Leia - maradéktalanul jók. Az anya csodálatos! Mindenek anyja Mária, de Vasvári Erikánál, Adynál Júdás anyja, Lea, Leia is. Ők azok, az anyák, akik szembeszállnak az ősgonosszal. Múltban, jelenben, vélhető reménységgel a jövőben is. Olyan nemes tartással lépked „Júdás anyja” Vasvári szerkesztésében, ahogy Csontváry, Berény Róbert korsós asszonyai mennek a kúthoz. Minden bizonnyal az író fölhasználja saját női élményeit, így a szülés drámáját, amikor az asszony minden része fáj, maga a fájás ő és születendő gyermeke, nemcsak a hasra korlátozódik a kín. Pont az ellenkezőjét hirdeti és hitelesen Júdás anyja alakjában a szerző, azt, hogy nem kicsinyes, dehogy kicsinyes, sokkal inkább nagylelkű. Pompás a falu sivatagszélének írói hangulata, sokkal több leírásnál, az is, hogy a főszereplő Leia alakját, Júdás anyjának jellemét fokozatosan tudjuk meg, végül megszeretjük, mert valóban szeretetreméltó. Stílusa gördülékeny, kellemes, a harminc ezüstpénz árulása Júdás anyjából, az ő magányban is őrzött lelki tisztaságából egyáltalán nem következik. Az egy egészen más dolog, nem fényesség, alkonynál is sűrűbb sötétség. Szerzőnek köszönhetjük, hogy a könyv olvasása közben jobban megismerjük azokat a nőket, akik hozzánk tartoznak, anyánkat, hitvesünket, unokáinkat. A nők finomságát, érzékenységét, azt az ámulatot, amikor szívük alatt megmozdul a magzat, azt, hogy áldott állapotában Leia és annyian, bizonyára mások is vonzódnak a kisméretű állatokhoz, az emberanya szinte velük is viselős. Vasvári Erika új hangon szólal meg, stílusa, gondolkodása hajlékony, friss, szilárd abban, hogy érzékelje és kifejezze az igazság azon rejtett szelvényeit is, melyről nem vagy kevéssé tud a világ. Beosztja értékeit. Takarékos, ez a gazdagsága. Nincs fölösleges és túlhajtott mondata. Miközben szoros a mondandó, egyúttal levegős is a mű légköre, a 82 X. évfolyam 8. szám-2000. augusztus
